Semmi sem helyettesíti!„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr…” (Ézsaiás 45:3)

Amikor stresszhelyzetben vagyunk – és kit nem ér stressz manapság? –, első gondolatunk, hogy valamilyen könyvben vagy egy előadás felvételében keressünk tanácsot, esetleg keresztyén testvéreink között keressünk segítőkész bajtársat. Reimar Schultze megjegyzi: „Legjobb esetben is csak egy cseppnyit kapunk abból, amit keresünk. Az Istenről szóló idő sohasem helyettesíti az Istennel töltött időt. Nézz csak körül a gyülekezetedben, és mondd meg, vajon akad-e a sok vallásos könyv, CD és különféle program között, ami felérhet Énók, Ábrahám, Mózes és Nóé alakjával? Isten maga volt, és mindig is ő lesz az információ, az inspiráció, az átformálás és a közösségépítés legnagyobb forrása. Izsák a mezőn imádkozott, és »amint föltekintett, látta…« (1Mózes 24:63 RÚF). Az Istennel kettesben töltött időből származik a látás… ezekben a csendes perceinkben adja Isten ajándékait és azokat a »csemegéket«, melyek a rohanó ember elől zárva vannak. A Biblia arról számol be, hogy Jézus »miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni« (Máté 14:23). Sokan napokig utaztak, hogy Jézussal találkozhassanak, ő mégis elküldte őket, hogy imádkozni tudjon. Ahhoz, hogy egyedül tudjunk lenni Istennel, valamit el kell küldenünk: rokonokat, barátokat, ütemterveket… lehetőségeket… más emberek véleményét. Jézus is így tett. Voltak, akiknek ez rosszul esett. De ő nem engedte, hogy életét a tömeg követelése irányítsa, az ő életét Atyja kormányozta. Te is választhatsz, hogy emberek rabszolgája leszel, vagy Isten elvárásait igyekszel betölteni. A kettőt egyszerre nem lehet. Ha az utóbbit teszed, élő víz forrásai fakadnak fel bensődből, és Istentől kapsz erőt. Ő fel fogja fedni előtted »a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat.«”