Ószövetségi tulajdonneve JAHVE. Miután pontosan lefordítani nem tudjuk, a zsidók Adonáj olvasata és a görög és latin fordítások nyomán »az Úr«-nak fordítjuk.) 1. rész

Az Adonáj héberül Adonai, jelentése "az Úr". Ezt a szót akkor használják, amikor Izrael Istenéről, Jehováról beszélnek vagy írnak, illetve amikor utalnak rá. Isten félelmetes nevét olyan tisztelet övezte a zsidók körében, hogy nem ejtették ki, hanem a JHVH rövidítéssel, az úgynevezett Tetragrammatonnal helyettesítették. Ezt vette át Az Arany Hajnal Hermetikus Rend, amely mágikus szertartásaiban istennévként használta a Föld pentagramjának (ötágú csillagának) megformálásakor. A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton, a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve. Tradicionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram). A kereszténységen belül többféle kiejtése és fordítása ismeretes, így az Úr, a Jehova és a teológiában a Jahve alakok terjedtek el. A Jahve szó gyöke a lenni, válni valamivé, megtörténni ige. A Jahve szó alakilag ige, de a fordítása rendkívül körülményes, ezért általában ezt körülírásokkal oldják meg, ami miatt torzulhat a szó jelentése. A Jehova szó és kiejtés egy nyelvészeti különlegesség, mely egy helytelen értelmezés eredményeként jött létre a 16. század elején, mert a kor keresztény-héber nyelvészei még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból és a Hetedik Parancsolat értelmében nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett Adonáj (Úr, Uram, Urunk) szót ejtették. Ám történt, hogy egy kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak jött létre, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót. A zsidóságban az istennév szentsége már korábban áttevődött az Adonáj-ra. A kereszténység is az Adonájt vette át. A görög Septuaginta fordításában helyén a küriosz (görögül Úr) szót találjuk, s a latin Vulgátában az ugyancsak Úr jelentésű Dominus-t. A Jehova ejtéssel további probléma, hogy a szó így héberül megfejthetetlen, sőt alakilag egy fordíthatatlan nőnemű szóvá alakul. Ha a JHVH mellett a szövegben már az אֲדֹנָי Adonáj is megtalálható, az Adonáj Adonáj olvasatot elkerülendő, az Istennév az Elohím Isten szó magánhangzóit kapja meg, és kiejtése is ez lesz. Az יְהוִה אֲדֹנָי tehát Adonáj Elohím Úr Isten / Örökkévaló Isten. Ámen!