Jézus Krisztus barátai.

Napi evangélium ( Péntek )

7 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Napi evangélium

2016. augusztus 26. – Péntek
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A tíz szűzről szóló példabeszédben Jézus folytatja tanítását a végső időkről. E hasonlat középpontjában is a várakozás és a felkészültség áll, ami mögött az ember felelősségtudata húzódik meg. A vőlegényre várakozó szüzek fele okos, minden eshetőségre felkészülnek, ezért bemehetnek az ünnepségre. A többi szűz elszalasztja a lehetőséget, kívül rekednek. Önmagában nem az a baj, hogy kialudt a lámpásuk, hanem az, hogy nem tudták újra meggyújtani azt. Érdekes, hogy egyetlen pillanatra sem láthatják a vőlegényt, aki a történet végén is csak a zárt ajtón keresztül beszél velük röviden.
Jézus példázatának értelmezése során sokakban felmerül az a kérdés, hogy az okosak miért nem adtak az olajból a többieknek. Nem irigység ez a részükről? Nem kellett volna segíteniük társaikat? Erre a kérdésre maguk az okosak adják meg a választ. Azért nem adnak, mert akkor az is előfordulhat, hogy mindenki lemarad az ünnepségről. Ezt talán így mondhatjuk: az Istennel való találkozás nagy napján már senki sem segíthet a másik embernek. Ha valaki felkészületlen a találkozás napjára, azon már nem segíthetnek mások. Itt értjük meg tehát személyes felelősségünket. Saját hibáinkért, mulasztásainkért ne hibáztassunk másokat! Gondoskodjunk róla, hogy Isten készen találjon minket bármikor érkezik.