Napi evangélium

2016. augusztus 2. – Kedd
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A kenyerek és halak csodálatos megszaporításakor az emberek megtapasztalhatták Jézus különleges erejét, képességét. Az eseményt követően újabb jelét, bizonyítékát adja istenségének, de ennek már nem a nagyszámú nép, hanem csak tanítványai a tanúi. Jézus a víz tetején járva indul a bárkában evező tanítványok után. Istenségét egyrészt az mutatja, hogy képes a víz tetején járni, nem süllyed el, azaz nem vonatkoznak rá ennek a világnak természeti törvényei. Másrészt abban nyilvánul meg isteni hatalma, hogy képes megmenteni a kicsinyhitű Pétert. E különleges jelek elérik hatásukat, a tanítványok így vallják meg hitüket: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Elmélkedésünkben ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a kenyérszaporítás és a vízenjárás csodája között Jézus felment a hegyre és imádkozott. Bár az evangélista nem szentel nagy figyelmet ennek és csupán egyetlen rövid mondattal tesz említést róla, mégis olyan jelenet ez, amely többször előfordul az evangéliumokban. Jézus félrevonul, keresi a magányt és az egyedüllétet, hogy imádkozzon, beszéljen az Atyával. Ez alkalommal bizonyára hálát adott a csodáért, amit az emberek éhségének megszüntetése érdekében tett, tehetett, illetve az Atya újabb segítségét kérte ahhoz, hogy tanítványaiban ne félelem, hanem hit ébredjen akkor, amikor rendkívüli hatalmát megtapasztalják.