2017. január 31. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. 
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” 
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Mk 5,21-43

Elmélkedés:

A mai evangéliumban két csodáról olvashatunk. Jairusnak, a zsinagógai elöljárónak a kérése és az ő házában történtek mintegy keretbe foglalják a vérfolyásban szenvedő asszony gyógyulását. E kettős csodánál is érdemes odafigyelnünk a hasonló elemekre, amelyek mély lelki tartalmat hordoznak. 
Szembetűnő, hogy az asszony immár tizenkét éve szenved betegségében, Jairus lánya pedig tizenkét esztendős. Ennél azonban lényegesebb elem, hogy mindkét esetnél a gyógyítás a hitre adott válasz. Jairus önmagában a kéréssel, hogy Jézus jöjjön el házába beteg gyermekéhez, kifejezi hitét az Úr iránt. Ha nem hinne Jézus gyógyító hatalmában és erejében, aligha kérne ilyet. Amikor pedig megérkeznek házából a szomorú hírrel a szolgák, hogy a kislány időközben meghalt, akkor az Úr a hit fontosságára emlékeztetve bátorítja az apát: „Ne félj, csak higgy!” Az asszony ugyan nem mondja ki szavakkal azt, hogy hisz Jézusban, de gondolatait az evangélista lejegyzi: „Ha csak Jézusnak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Ezt a szavakkal ki nem mondott, láthatatlan hitet Jézus azonnal megérzi, ezért így dicséri meg a betegségétől megszabaduló asszonyt: „Leányom, hited meggyógyított téged.” 
Lényeges továbbá mindkét csodánál az érintés. Az egyiknél az asszony kezdeményezi ezt, a másik esetben Jézus érinti meg a kislányt, kezét megfogva segíti fel őt, támasztja fel a halálból. S végül azt is említsük meg, hogy e csodákkal Jézus új életet ajándékoz. Az asszony élete gyógyulásától fogva teljesen megváltozik, megújul, és a kislány is új életet kap.