2016. október 4. – Kedd

Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

Lk 10,38-42

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű településen laktak. Jézus talán többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be.
A korabeli zsidó szokások szerint a nőkkel, az asszonyokkal éppúgy tilos volt közölni Isten titkait, az Istenről szóló tanítást, mint a pogányokkal. A vallásosság csupán a férfiak, mégpedig a felnőtt korú férfiak ügye volt. Az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége.
A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja ő megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik.
Jézus tanításának hallgatása kedvéért, némelykor át kell lépnünk a megszokottság, a szokások határait.