Napi evangélium

2016. augusztus 29. – Évközi 22. vasárnap
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Az utolsó hely
Jézus példabeszédei mindig az életből merítik témájukat, soha nem mond olyan hasonlatokat, amelyek elrugaszkodnának a valós élethelyzetektől. Az ünnepségre érkező vendégek szeretnének előkelőbb helyre kerülni, keresik a jobb helyeket. E jelenet nem csak a korabeli ünnepségekre és vendéglátásokra volt jellemző, hanem napjaink rendezvényeire is. A lakodalmi helyszíneken ezt megelőzendő minden helyre kis névkártyákat tesznek ki, amely alapján mindenki elfoglalhatja azt a helyet, amit az ifjú pár nekik szánt. A vendégsereg sokszor csak tájékoztató jellegűnek tartja ezeket a kártyákat és nem riadnak vissza azok cserélgetésétől, így szerezve maguknak olyan helyet, amit jobbnak tartanak. Jézus beszéde kapcsán érdemes néhány igazságot megfogalmaznunk.
Az első: ha vendég vagy, ne viselkedj úgy, mintha te volnál a vendéglátó! Vannak illemszabályok, íratlan törvények, de nem csupán ezek ismeretéről és megtartásáról van szó, hanem a szerénységről is. Örülj annak, hogy vendég vagy, meghívott vagy, és valakinek köszönhetően osztozhatsz mások örömében. A mennyországban is vendégek leszünk, Isten vendégei. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Örökké együtt élni Istennel ez a tökéletes boldogság az ember számára.
A második: a vendéglátás mindig szeretetközösség. A meghívó a szeretetét mutatja ki azáltal, hogy vendégül lát másokat. A meghívott elfogadja és viszonozza ezt a szeretetet, elfogadja a közösséget. Az ellenségeinkkel nem szoktunk együtt étkezni, tehát ha vendégségben vagyunk, akkor olyanokkal vagyunk együtt, akik barátként, testvérként tekintenek ránk. Ezért az ilyen szeretetközösségben ne viselkedjünk ellenségesen. A szentmisén Isten vendégei vagyunk. Isten szeretetközösségre hív bennünket, hogy vele és benne éljünk. A közösség a szentáldozásban jön létre, amikor Krisztus testét magunkhoz vesszük. Ellenséges érzületről tanúskodna, ha elutasítanánk szeretetteljes hívását s mindenféle okokra hivatkozva elmulasztanánk a szentmisét. Azért veszünk részt a szentmisén, hogy kimutassuk szeretetünket Isten iránt.
A harmadik: a vendéglátások az emberi kapcsolatok építését szolgálják. Nem az a cél, hogy minél hamarabb mindent megegyünk és jóllakottan távozzunk, hanem az, hogy megéljük a szeretetközösséget másokkal. Valamit adnunk kell önmagunkból és el kell fogadnunk a másik személyt, hogy mindkettőnknek élmény legyen az együttlét. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Legyünk hálásak azért, hogy Isten megosztja velünk életét. Az Eucharisztia hálaadást jelent. Amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapította az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát, és amikor minden szentmisében megújítja ezt az áldozatot, akkor úgy ad hálát az Atyának, hogy felkínálja, odaajándékozza önmagát neki és nekünk, embereknek.
Befejezésül még egy gondolat: Jézus egy kereszten halt meg. Megalázták és mindenétől megfosztották és keresztre feszítették. Így foglalta el az „utolsó helyet.” Az utolsó hely választásával példát ad nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban is.