Dicsérjétek [Istent] hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! (Zsolt 150,2)

Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. (Lk 2,14)

Olvasmányok: Lk 1,(39-45)46-55(56) és Fil 4,4-7

Lekció:Jn 1,19-28 Fil 4,4-7

Igehirdetési ige:Ézs 52,7-10

December 20.

"Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,14)

Egy mese arról szól, hogy amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: "Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség", az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. És bár csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát. A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott.
Az egyik fõangyal magához intette a kis angyalt, és megkérdezte tõle:
- Miért hallgattál el? - Az így válaszolt:
- Én akartam énekelni. Egészen addig énekeltem is, hogy "dicsõség a magasságban Istennek". De amikor az következett, hogy "és a földön békesség", akkor összeszorult a torkom. Egyszerre eszembe jutott, hogy mennyi békétlenség van az emberek között. Évszázadokat, évezredeket láttam magam elõtt, háborúkat, ahogyan népek ölik egymást. Láttam veszekedõ férjeket és feleségeket, szüleik ellen lázadó gyerekeket, békétlen családokat, összeszorult a torkom, és nem tudtam énekelni, hogy "és a földön békesség".
Más fiatal angyalok is csatlakoztak hozzá, és hangosan mondták:
- Igaza van. A földön nincs békesség.
- Hallgassatok! Akarom mondani: énekeljetek! - kiáltotta a fõangyal. Aztán odafordult újra a kis angyalhoz: - Szóval téged az zavar, hogy nem látod a békességet a földön, nem hiszed, hogy valóra válhat a békesség az emberek között? Te csak azt az óriási szakadékot látod, ami a menny és a föld között van? Te nem érted, hogy mi történik ezen az éjszakán Betlehemben, és meg akarod érteni, hogy mi történik a világban? Tudd hát meg, hogy mennyei Urunk éppen ezen az éjszakán hidalja át azt a szakadékot, amelyik olyan nagyon zavar téged. Ezért dicsérjük õt, ezért énekelünk, mert õ ma éjjel elhozta a menny békéjét a földre, az embereknek.
- Ó, ha így van, akkor szívesen énekelek - kiáltotta a kis angyal. De a fõangyal azt mondta neki:
- Nem, nem fogsz többé velünk énekelni. És nem is térsz vissza velünk a mennybe. Itt maradsz a földön, és mivel most már érted Istenünk tervét, te leszel az, aki mindenhová elmész, és vágyat ébresztesz az emberekben a mennyei béke után. Bemész a házakba, ahol nincs béke a családokban, és megérinted a lelkiismeretüket. Ott leszel, amikor ellenfelek tárgyalnak, és segíted õket, hogy békésen megegyezzenek. Velük leszel, amikor erõszakosan a maguk akaratát kényszerítenék egymásra, és megnyitod a szemüket, hogy a másik szempontját is lássák. Ülj a küszöbükre, és ne hallgass el, hogy ne legyen nyugtuk, hogy vágyakozzanak a békességre!
A kis angyal azóta is itt jár a földön, és teljesíti feladatát. Halljuk meg mi is lelkünkben suttogó szavát: békesség a földön! És válaszoljuk rá: dicsõség Istennek a mennyben!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.