Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,23-24)

Krisztus lakjék szívetekben a hit által. (Ef 3,17)

Olvasmányok: 1Móz 21,1-7 és Mk 1,9-13

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, ... megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendõs és ennél fiatalabb fiúgyermeket... (Mt 2,16)

A "napkeleti bölcsek" nagyszerû csillagászok lehettek, ám meglehetõsen naivak voltak, a szükséges diplomáciával nem rendelkeztek. Az újszülött király felõl a beteges, féltékeny és hírhedten zsarnok uralkodónál, Heródesnél érdeklõdtek, pedig az õ kezéhez addig már sok ember vére tapadt, még saját fiait is kivégeztette.
"Menjetek, ... (s ha) megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam õt!" - vezeti félre Heródes a bölcseket, s azok észre sem veszik, hogy ügynökeinek szervezi be õket. Amikor pedig Isten figyelmeztetése után nem mennek vissza hozzá, tucatjával öleti meg a kétéves és annál fiatalabb fiúkat Betlehemben és környékén.
Heródeshez hasonló kegyetlen zsarnokot sokat tud felmutatni a történelem. Tetteit vér és könny, mérhetetlen szenvedés kíséri. Az Istent sem ismeri el önmaga felett. Hiszi és hirdeti magáról, hogy mindent népe boldogulásáért tesz, de csak önmagát, saját dicsõségét szolgálja. Minden dicséret, a legkisebb ajándék vagy elismerés, melyet nem õ, hanem más valaki kap, vérig sérti, mert meg van gyõzõdve arról, azt is egyedül õ érdemelné meg. 
Sajnos, nemcsak az uralkodók között vannak zsarnokok. Családban vagy munkahelyi közösségben, baráti körben és Isten népe között is fölébe nõhet egyik vagy másik ember a többinek. Az ilyen "mini-zsarnok" az önmagával eltelt, öntörvényû ember, aki mindig kevesli az ünneplést és az elismerést, s ugyanakkor elmarasztaló ítéletet mond mindenrõl és mindenkirõl. Félõ, hogy még az Úristen illetékességét is tagadja önmaga felett.
Mindnyájan ismerhetjük ezt a kísértést. Pedig Isten szándéka szerint például szülõnek lenni nem rang, hanem hivatás: a szülõ nem uralkodhat, hanem gyermekei javán kell munkálkodjék. A hivatali fõnök sem lehet "élet és halál" ellentmondást nem tûrõ ura, a magasabb beosztás nagyobb felelõsséget jelent. "Akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!" - mondja Jézus (Lk 12,48) . Igen, a beosztottak, a ránk bízottak életét, sorsát is számon kéri tõlünk az Isten! 
. . .