Betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. (Ézs 11,9)

A mi üdvözítõ Istenünk... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (1Tim 2,3-4)

Olvasmányok: Zsid 6,9-12 és Ézs 43,14-28

December 7.

"Ez jó és kedves a mi üdvözítõ Istenünk színe elõtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére." (1Tim 2,3-4)

Ebben az egy mondatban Pál apostol mintha valami titkot árulna el nekünk. Titkot arról, hogy mi is Isten terve velünk, a világgal, hogy tulajdonképpen miért is fontos, hogy Isten szavát halljuk az igehirdetésben, olvassuk a Szentírásban, vagy éppen megsejtsük az életben. Az igeszakasz nem mondja, hogy minden ember üdvözül és megismeri az igazságot, de annyit viszont igen, hogy Isten ezt akarja. Ez olyan alapvetõ üzenet, tudás, amely mellett nem mehetünk el csak úgy. A szakaszt megelõzõ versek arról a buzdításról szólnak, hogy könyörögjünk, imádkozzunk és adjunk hálát minden emberért, "hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben". Mert ez jó és kedves, elfogadható. Azonban lépten-nyomon tapasztaljuk vagy elkövetjük ennek az ellenkezõjét. Békétlenségben élünk, egy igazságtalan, õszintétlen világban, amibõl szükségünk van a szabadságra. Pál pedig összekapcsolja ezt a mi üdvösségünkkel, azzal, hogy az embert meg kell menteni, és az embernek el kell jutnia az igazság megismerésére. Mert Isten kegyelmébõl már itt a földön rá lehet találni arra az életre, amelyre Isten szánt bennünket, a könyörgés, az imádság és a hálaadás lelkületére, amelynek legdrágább kincse Isten közelében lenni és másokért élni.
Mi az igazság? Mi az igazság rólad és rólam? Talán ez, hogy erre lettünk teremtve. És ha rátalálunk erre az életre, akkor talán a földi életünk vége, a világ vége nem egy félelmetes törés lesz, hanem egy csodálatos átlépés Isten megmentett és újjáteremtett világába, ahol az igazság az õ és saját magunk tökéletes ismerete.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.