Valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom. (Ézs 44,26a)

[A zsidók Béreában] teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. (ApCsel 17,11)

Olvasmányok: Mt 15,21-28 és Róm 10,9-17(18)

Lekció:Ef 4,1-6 Ézs 49,1-6

Igehirdetési ige:Lk 14,1-11

Szeptember 27.

"Ezek nemesebb lelkûek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond." (ApCsel 17,11)

Szerettem a vasárnapi gyermekbibliakörökre járni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de vártam. Éreztem, hogy ez valami más. Szerettem a nyári gyenesi konferenciákat is. El sem tudtam képzelni nélkülük a nyarat. Aztán jött Szárszó. Nem éreztünk fáradtságot, újabb és újabb ötletekkel álltunk elõ arra, melyik történetet hogyan lehetne minél kreatívabban feldolgozni. Kerestünk, kutattunk, hogy minél nehezebb igeszakaszokat vegyünk elõ. Vajon milyen játékkal tudunk megmozgatni száznál több résztvevõt? Miért? Mert egyszerûen jó volt együtt. Jólesett, hogy nem kell magyarázkodni senkinek. Mindenki tudta, hogy kinek a nevében jöttünk össze. Attól, hogy keresztyének vagyunk, még érezhetjük jól magunkat. A játék, az ének, a hatalmas nevetések, a komoly teológiai viták, az elcsendesedések, a hangosan vagy csendben elmondott imádságok mind-mind nemesebbé tettek bennünket. Ki voltunk éhezve valamire, valakire.
Hol van az a nyár? Hol a régi lendület? Emlékszel, amikor majd´ szétvetett a tenni akarás? Amikor kutattuk, kerestük a miértjeinkre a válaszokat. Szinte ittuk a szavakat, mint itatóspapír a tintát. Állandóan hívogattuk egymást. Ki hol jár az anyagban. Ki melyik tételt vette már át. Meg akartuk ismerni. Tudni akartuk, hogy ki mit mondott róla. Ki mire jutott az évszázadok alatt. (Milyen kis naivak voltunk!) Ha becsukom a szemem, még mindig érzem azt az erõt, azt a kimondhatatlan lendületet. Semmi fáradtságot nem éreztünk. Talán azt gondoltuk, hogy mi majd újabb eredményekre bukkanunk.
Pál apostol megtapasztalta Jézus Krisztust, és nem tudott ettõl az élménytõl szabadulni. Mindenkinek át akarta adni. Voltak, akik fogékonyak voltak, és azonnal érezhetõen változtak. Voltak, akik másként reagáltak.
Azok a régi nyaralások képeken emlékek. Eltelt sok-sok év. De az éhség mit sem változott. A lendület már talán csökkent, de a keresõ-kutató érzés megmaradt. Ha fiatal vagy, ha nem. Nem kell ahhoz teológusnak lenni, hogy merjél keresni és kérdezni. Hogy hol? Adott az Írás, a Biblia. Adott az életed. Az emlékeid. Nézz szét magad körül és magadban. A körülményekre hivatkozva ne zárd ki magad mindenhonnan, hanem azzal élj, amit kaptál. Gazdag vagy, és az a lendület még mindig megvan. Csak te tudod, hogy mennyi kézzelfogható bizonyítéka van az életedben Isten jelenlétének. Lehet, sõt valószínû, hogy nem fogják vaskos kötetekben megjeleníteni. De te tudod - és ez a lényeg! Ez adjon lendületet. Isten áldásával.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.