[Uram, te] elnyomod a hatalmaskodók énekét. (Ézs 25,5)

Mária ezt mondta: Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. (Lk 1,51-52)

Olvasmányok: Mk 9,1-10 és Mt 20,29-34

Szeptember 26.

"Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel..." (Lk 1,51-52)

Mária, Jézus édesanyja rácsodálkozik az Istenre. Mint hívõ zsidó leány biztosan nagyon sokat hallott Isten tetteirõl, amelyeket az õsatyáktól kezdve cselekedett Izrael életében. Most azonban kézzelfogható távolságba jön a csoda. Isten tettei egyszerre nem a történelmi múlt, hanem a hétköznapi valóság, a jelen részei lettek az életében. Nem tudja és nem is akarja visszafogni örömét, ezért énekel. Isten nem felejtette el népét, ígéreteit betartja, és Mária maga is Isten hatalmas tervének része lett. Mert õ nem emberi mércével mér. Az emberek között fontos a rang. Mindenki besorolja önmagát valahová, és a másikat is. Mire alkalmas, mit érhet el az életben és mit nem. Isten azonban fittyet hány az emberi erõlatolgatásra. Az önmagukat nagyra tartókat, felfuvalkodottakat, e világ hatalmasait félre állítja. Elõszólítja viszont azokat, akiket nem sokra tartunk: a kicsiket, jelentékteleneket, az alázatosokat vagy mások által megalázottakat. Akik talán nem is hiszik magukról, hogy valamire még alkalmasak lehetnének. De mégis! Isten megbecsüli õket, és Szentlelke erejével nagy dolgokat tesz bennük és általuk. Akik már eljutottak oda, hogy önmagukat semminek látják, azokat tudja Isten valamivé tenni. Mária, az önmagát korábban nem sokra tartó fiatal leány Krisztus-szülõ, Krisztust hordozó asszony lett. Keresztyénként is olyan sokan szenvednek krónikus önbizalomhiánytól. Talán keveset biztatták, bátorították õket szüleik, és állandóan csak az átugorhatatlan mércét látták maguk elõtt. Istennél minden más. A feladathoz képességet és erõt ad. Dávid király is megtapasztalta: "Ha Isten segít, a falon is átugrom." (2Sám 22,30) Isten legnagyobb csodája pedig az, hogy az önmagát kereszthalálig megalázó, értünk meghalt és feltámadt Krisztus hordozói lehetünk. Legyen ezen a mai napon is legalább egyvalaki, akinek tovább adhatom õt, akinek szólhatok Isten hatalmas tetteirõl.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.