Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül. (Náh 1,7)

Pál írja: [Epafroditosz] meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sõt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. (Fil 2,27)

Olvasmányok: Mk 7,24-30 és Mt 12,15-21

Augusztus 19.

"Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sõt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék." (Fil 2,27)

Isten könyörületességének nincs határa! Az apostol sok csodálatos gyógyítást tett korábban a Názáreti Jézus nevében. Ennek vége (2Kor 12,9). Megváltásunk végbemenetelének jele volt ez. A megváltott életek Krisztusban élnek, a halál uralmat nem vehet bennük és fölöttük. A kegyelem csodája, hogy Pál sok megverettetés, üldöztetés után börtönbõl ír a filippibeliekhez biztatást: "Örüljetek az Úrban mindenkor!" (Fil 4,4) Így felmerül a kérdés: mégis milyen szomorúság lephette meg, s még jött volna arra ráadás?
Neki is fáj, ami az atyai szívnek. Fáj, ha a hûtlenné letteknek nincs bizalmuk visszatérésre! Krisztus szíve dobog benne! "Hányszor akartam összegyûjteni gyermekeidet [...], de nem akartátok!" (Lk 13,34) A mentõ szeretet elutasítása szomorúság. Akinek nem fáj a felemeltetett kereszt elutasítása, s még mindig keresi azt, aki eljött (Jn 4,25-26), annak itt az ideje az Isten szerint való megszomorodásra (2Kor 7,10).
Ugyanakkor Pálnak fontos minden munkatársának a kitartása, hûsége, szolgálata. Démász e világhoz ragaszkodván elhagyta õt (2Tim 4,10). De Epafroditoszt, a Krisztus ügyében fáradozó testvért feltehetõen úgy bántalmazták, hogy csaknem földi útjának végéhez ért (Fil 2,30).
Az ellenerõk látása megakadályozhat-e téged Krisztus halál fölötti gyõzelmének megjelenítésében, az egy akaraton való könyörgésekben, a testvéri közösség gyakorlásában, a versenypályán való küzdésben? Krisztus ügyében küzdve most még nálad a "kegyelem stafétabotja". Urunk már készenlétben tartja azt, aki tõled átveszi! Légy hû mindhalálig, s minden szomorúságodat elveszi, mikor megnyugszol õbenne (Jel 14,13), mert beteljesült, mi írva volt: "Elnyeletett a halál diadalra!" (1Kor 15,54; Károli-ford.) Isten üdvterve teljesül bennünk s általunk. Ez az öröm eloszlat minden szomorúságot!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.