Parancsolom neked, hogy légy bõkezû... a nyomorult és szegény testvéredhez. (5Móz 15,11)

Tárjátok ki ti is szíveteket. (2Kor 6,13b)

Olvasmányok: Mt 5,17-24 és Jel 13,1-10

Október 25.
Jézus mondta: "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erõsítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedõt." (Mt 18,15-17)

Jézus példát mutatott arra tanítványainak, hogyan kell együtt tartani nyáját. Õ mint a jó Pásztor utánament az eltévedt századik báránynak, megkereste, és örömmel hazavitte (Jn 10,1-21). Ebben az igében pedig mai nyája, azaz gyülekezete számára is ad útbaigazítást, mit tegyenek bûnbeesett tagjaikkal. Lássunk tisztán! Nem azt mondja, "legyetek a világ erkölcsének csõszei". Hanem azt: "Vigyázzatok a nyájamhoz tartozókra, közülük senki ne vesszen el vétke miatt!"
Van az intésnek ószövetségi gyökere is. A mózesi törvényben olvasható: "Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében." (3Móz 19,17) Ez a mondat még kibúvót sem ad az intés teljesítése alól! A nem teljesítést még bünteti is. Jézus pedig az intés pontos sorrendjét is felállítja: elõször négyszemközt, azután többszemközt, majd a gyülekezet nyilvánossága elõtt történjék.
Nem könnyû, hanem kellemetlen és kínos feladat inteni a vétkest, hiszen általában nem szeretünk más dolgába avatkozni. Mégis vállalnunk kell a nehezebb utat, mert a bûn takargatása cinkosság és egyetértés. Bizony felelõs a gyülekezet egyik tagja a másikért.
Könnyebb valakirõl a háta mögött beszélni a jól értesültség és a magasabbrendûség tudatában, akár hangoztatva is megvetésünket, mint segítõ szándékkal az Isten színe elõtti csendben kettesben beszélgetni vele. Mégis erre biztat Urunk.
Nátán próféta szolgálata ez, aki szelíd határozottsággal Isten nevében Dávid királyt késztette bûnvallásra. A Szentlélek szolgálata ez, aki - Jézus ígérete szerint - "leleplezi a világ elõtt, hogy mi a bûn, mi az igazság és mi az ítélet" (Jn 16,8). Ugyanakkor a feltámadt és megdicsõült Krisztusé, aki így szól: "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" (Jel 3,19) Nekik segít, nevükben végzi az intést az az "atyafi", aki "szelíd lélekkel" megpróbálja "helyreigazítani" a tetten ért bûnöst (Gal 6,1). Erejüket érezheti abban, hogy le tudja gyõzni félelmét. Még a jó Pásztor öröme is az övé lesz, ha küldetése eredményesnek bizonyul.

Uram!
Tudom, hogy az intésre szoruló testvérem bûneit és a magamét egyaránt te hordozod. Krisztusom, ajándékozz meg lelkületeddel, szelídségeddel, hogy ha szükséges, szólni tudjak az igazságról, de mindent eltörlõ kegyelmedrõl is. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.