Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az õ utain járj, és õt féljed! (5Móz 8,6)

Jézus Krisztus mondja: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)

Olvasmányok: Mk 10,46-52 és Jel 13,11-18

Október 27.
Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tõle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt mibõl fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el õt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult elõtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát." (Mt 18,21-27)

Családtagok között gyorsan támadnak feszültségek. Néhány vádaskodó szót szól az egyik, a másik válasza már keményebbre sikerül. S máris kialakul a veszekedés. Testvérek és rokonok haragja következik - talán hosszú idõre. Elmúlnak hónapok, évek, s már nem is tudják, min vesztek össze. Pedig a haraghoz ok kell.
Ok kell a kibéküléshez is. S az elõbbinél sokkal nyomósabb ok, a családban például egy újszülött érkezése. Kiderülhet, éppen a keresztszülõnek kiválasztottat kell megbékíteni. Máskor a nagymama koporsója mellé kell minden családtagnak odaállnia, s az is csak egy közös nagy kiengesztelõdés után képzelhetõ el. Ezt pedig nem könnyû elkezdeni! S még nehezebb eldönteni, ki kezdje el a kibékülést.
A Péter kérdésére adott jézusi válaszból kiderül: minden kibékülésnek, családi fegyverletételnek megvan az oka: a könyörülõ Úristen minden adósságunkat elengedte. Azaz: a bûneinket megbocsátotta. Ez - a minden oknál nagyobb - ok elég arra, hogy mi is belsõ kényszertõl hajtva ki tudjunk békülni egymással!
A példázatban szereplõ szolga egyszerûen nem tudja, mekkora ajándékot kapott urától, amikor az elengedte tartozását. A tízezer talentum hat-hétszázmillió forint, Heródes király tízéves jövedelme lehetett abban az idõben. Talán nem is kölcsön volt, hanem egy vállalkozás bérleti díja. Mindenesetre a szolga csõdöt jelentett, fizetni nem tudott. Családjával együtt ezért örökös rabszolgaság fenyegette, amikor váratlanul megszánta õt ura, és elengedte tartozását.
Így tesz velünk az Isten, nem szab ki büntetést, nem vár el jóvátételt, s az elengedett adósságunknak nincs felsõ határa: "Naponta minden bûnt bõséggel megbocsát." Ez legyen a legfontosabb okunk arra, hogy bármelyikünk nem hétszer, de hetvenszer hétszer is készen legyen megbocsátani. Vagyis mindig!

Uram!
Szoktass le arról, hogy dicsekedve számláljam, hányszor bocsátottam meg testvéremnek vagy munkatársamnak. Te sem számolod, mennyi tartozásomat engedted el. Hála legyen érte! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.