Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved. (Jer 10,6)

Jézus megkérdezte tanítványaitól: "Hát ti kinek mondotok engem?" (Mt 16,15)

Olvasmányok: Jak 3,13-18 és Mt 8,18-22

Július 29.

"Hát ti kinek mondotok engem?" (Mt 16,15)

Oly sok mindent mondunk. Talán túl sokat is. A másik véglet az, amikor nem mondunk semmit. Nem mondjuk ki azt, amit gondolunk. Vagy nem úgy mondjuk ki, ahogy kellene. Ebbõl lesz a zûrzavar. Ha sok, az a baj. Ha kevés, akkor meg az a baj. Ki tud ezen eligazodni? Nálam sokkal okosabb, hozzáértõbb emberek megírták már vagy ezerszer, hogy baj van az emberiséggel. Mert nem tudja magát kifejezni. Gond van az emberi kapcsolatokkal. Hiba van a készülékünkben - valljuk be -, az Istennel való kommunikációnkban is.
Mai - környezetébõl kiragadott - igénk nem esik jól. Szinte érzem, ahogy nekem szegezõdik a kérdés, és tudom, hogy válaszolnom kell. Izzad a tenyerem, és legszívesebben elszaladnék. Itt nincs pardon.
Rögtön, szinte zsigerbõl válaszolnak a tanítványok is Jézus kérdésére, hogy õt kinek mondják az emberek. Az akkori szóbeszédeket adják vissza: Keresztelõ, Illés, Jeremiás. Valószínû, hogy a tanítványok is érezhettek gombócot a torkukban, amikor Jézus minden kertelés és bevezetõ nélkül nekik szegezte ezt a hihetetlenül lényeges kérdést. "Hát ti?" A többiek, a tömeg az egy dolog. De ti. Ti, akik velem együtt átéltetek sok mindent. Akik megosztjátok velem nappalaitokat és éjjeleiteket, örömötöket és bánatotokat. Ti mit gondoltok rólam? Ti vajon mit mondotok rólam? Zsigerbõl válaszolunk vagy elgondolkodunk?
Jézust nem az érdekli, hogy tudod-e még a konfirmációi káté összes kérdésére a pontos választ. Hanem hogy emlékszel-e arra, hogy amikor a legelhagyatottabb voltál, mégis erõt kaptál valakitõl? Amikor újszülött gyermekedet tartottad a kezedben, és majdnem elájultál a fáradtságtól, mégis tudtál gyönyörködni az Istentõl kapott ajándékodban. Amikor ott álltál a sír szélén, és engedték le szeretted koporsóját, minden erõdet összeszedve hangosan énekelted a "Gyõzelmet vettél" kezdetû éneket. Igen. Ezek azok a pillanatok - és még százezer fel nem sorolt -, örömök, fájdalmak, szorongások, amikor melletted állt, átkarolt, megerõsített az, akinek nevét bátran és hangosan kiálthatod bármikor. Akirõl beszélhetsz és beszélned is kell. Akit nemcsak szóban, de tettben, cselekedetekben, hétköznap és ünnepnap, reggel és este, mindenkor hirdetned kell! Hirdetnünk kell! Mert mi tudjuk, hogy õ Jézus Krisztus, az Isten Fia, a mi Megváltónk. Engem is és téged is megsegített mind ez ideig. Istennek legyen hála!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.