Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja õ, hogy melyik utat válassza. (Zsolt 25,12)

Legyetek tehát Isten követõi mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket. (Ef 5,1-2a)

Olvasmányok: Jn 19,31-37 és Mt 6,16-18

Július 17.

"Legyetek tehát Isten követõi mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket..." (Ef 5,1-2)

A Krisztus melletti döntésünk egy élménybõl táplálkozik, s ez az elkötelezõdés mindnyájunk életében eltérõ módon történik. Azonban minden döntés mögött az élõ Istennel történt személyes találkozás élménye húzódik meg. Amikor felfedezzük, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Isten figyel ránk, ezzel együtt jár egy óriási felismerés is: Isten a gyermekévé fogad, kinyújtja a kezét értünk és felénk.
Minden döntés alapja, hogy egyszer csak felfedezem, hogy Isten szeret engem és elfogad. Ez a felismerés viszont arra ösztönöz, hogy járjunk szeretetben. Lehet úgy dönteni, hogy a megismert isteni szeretetet követjük. Olyan dologra biztat az ige, amire felkapjuk a fejünket. Az ige ugyanis azt mondja: Járjatok szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett titeket! Legyetek az Isten követõi mint szeretett gyermekek! Vagyis az életünkben utánozzuk az Isten szeretetét. Kezdjünk el úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett minket! A lábmosást követõen ugyanezt mondta Jézus: "példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." Utánozni Krisztust. Ugyanazzal az önmagát föláldozó szeretettel élni, amellyel õ élt. Ne csak idõnként, ne csak akkor tegyük ezt, amikor a kedvünk úgy tartja, hanem minden körülmények között éljünk így. Igényes Krisztus-követésre, igényes életre hív bennünket a mi Urunk. Olyan életre hív, ahogyan õ élt, hogy õt ábrázoljuk ki a saját életünkkel, a kapcsolatainkkal, a magunk lelkivilágával, az egymáshoz való viszonyulásunkkal.
Mire elég a mi szeretetünk, mire futja belõle? Mire szánjuk oda magunkat? Mi az, amit el tudunk vállalni ebbõl a "Krisztus-bemutatásból", és mi az, amit már nem tudunk megtenni?

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.