Fölemeli a porból a szûkölködõt. (1Sám 2,8a)

Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében. (Lk 15,4-5)

Olvasmányok: Lk 5,1-11 és 1Kor 1,18-25

Lekció:Lk 5,1-11 1Pt 3,8-15(16-17)

Igehirdetési ige:1Móz 12,1-4a

Július 5.

"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében..." (Lk 15,4-5)

A gyülekezet tagjai között is vannak olyanok, akik az újonnan érkezõket nem fogadják kitörõ örömmel. Félve vagy gyanakodva méregetik az újonnan érkezõt, bizalmatlanok, esetleg többet szeretnének rábízni, mint amit elbírna a lelke. Sajnos néhányan mintha magasabb pozícióban is tudnák magukat. Elfelejtik, hogy õk is voltak hasonló helyzetben, hasonló körülmények között, esetleg mélységekben is. Mégis számítottak Uruknak, és nem maradtak ott, mert a pásztor értük ment és utánuk nyúlt a verembe. Annyira fontos volt, számított, hogy a többit otthagyta, mert esélyt adott neki. Akkor a megmentett egyetlenné vált, a legfontosabbá abban a pillanatban. A pásztor nem mérlegelt, hanem kihúzta õt a mélybõl.
Ahogyan minket is kihúzott már életünk során a nyomorúságból; azokban a pillanatokban váltunk egyetlenné, amikor nekünk volt szükségünk segítõ kezére. Egy közismert énekszám így kezdõdik: "Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen..." Igen, lehetünk mi is azok, akiknek utánamegy a pásztor, és nem hagy vergõdni bennünket, hanem megfogja a kezünket és segít. Akinek gyermeke van, ismeri azt az érzést, amikor egy pillanatra eltûnik a gyermek a szeme elõl. Édesanyaként én is jártam már úgy, hogy gyermekem kiment az utcára, és elindult a maga feje után. Amikor észrevettem, hogy a gyermek kiszökött, futottam utána, de egy furgon vezetõje már érkezett is vele vissza. Az öröm, amikor megvan az elveszett, leírhatatlan! Szinte repesünk mi, szülõk, és nem kezdjük el bizonygatni a magunk igazát.
Kedves testvérem! Te is lehetsz az egyetlen! Megnyerhet az Úr, de el is veszhetsz a számára. Lehet, hogy nemrég még a másik oldalon voltál, azonban könnyen átkerülhetsz oda, ahová nem is gondolnád! De az Úr örömmel megy utánad.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.