Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. (Zsolt 34,7)

És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert õ az én egyetlenem. (Lk 9,38)

Olvasmányok: Lk 23,17-26 és 1Móz 49,29-50,14

Július 3.

"És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert õ az én egyetlenem." (Lk 9,38)

Ki kell használni az alkalmat. Talán soha többé nem lesz ilyen lehetõség, amikor a gyógyítás hatalmával bíró Jézus arra jár, és talán meggyógyítja majd a fiút, akit "idõnként valami lélek ragad meg". Valószínûleg mi is ezt kérnénk az apa helyében. Talán végiggondolnánk, hogy igazság szerint Jézustól kérhetnénk valami lelkibb dolgot is, olyat, amit tényleg csak az Isten Fiától lehet kérni és kapni. Például bûntõl való szabadulást, üdvösséget vagy hasonlót. De amikor olyan nagy a betegség, mint annál a fiúnál, érthetõ lenne, ha azt mondanánk: az most ráér, elõször ezt a sürgetõ "betegséget" kell kezelni. Pedig nincs sürgetõbb kérdés, mint az üdvösségünk, a bûnbõl való szabadulásunk kérdése! Sürgetõ, mert mi pontosan tudjuk, milyen lélek gyötör meg bennünket, vagy kápráztat el, hogy elterelje a figyelmet a Szabadítóról. A Sátán vet minket tûzbe és vízbe, fõleg, amikor valahogyan túl közel kerülünk Jézus szeretetéhez. Olyankor akar bennünket leginkább beszámíthatatlannak, menthetetlennek feltüntetni, hogy kétségbeessünk. Használjuk hát ki jól az alkalmat, amikor az Úr a közelünkbe jön.
Az az apa féltõ aggodalommal kiált Jézus után: "Tekints a fiamra, mert õ az én egyetlenem!" De ma igazában az Isten kiált: tekintsetek ti az én fiamra, aki a Golgotán van, mert õ az én egyetlenem! Tiértetek adom oda, kész vagyok tiértetek elveszejteni, mert õ a ti igazi egyetlenetek is, az egyetlen esélyetek! Nélküle minden erõfeszítéssel is csak belehalni tudtok az életbe. Kérjétek tõle azt, amit igazán csak õ adhat nektek. Kérjetek tõle végre életet, örökkévalót! Kérjetek tõle Szentlelket, hogy megújuljatok! Kérjetek tõle teljes gyógyulást!
Jézus keményen és keserûen válaszol az apa kérésére. De azután kiûzi azt a lelket a gyötrõdõbõl. Sok egyéb mellett azért is, mert majd talán az az apa is ott csodálkozik a golgotai kereszt alatt, miközben tekintetét arra a Fiúra veti: "Hatalma volt ördögöt kiûzni, csodát tenni: isteni erõ volt az! Hogy kerül most a keresztre? Miért hagyja, miért nem tesz most csodát?"
Tekintsetek a Fiamra, mert ott a kereszten cselekszi a legnagyobb csodát!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.