Jó szándékkal tekintek rájuk..., felépítem õket és nem döntöm romba, elplántálom és nem gyomlálom ki õket. (Jer 24,6)

Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)

Olvasmányok: Mt 10,40-42 és 1Móz 19,15-29

Február 4.

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)

Vádlottnak lenni visszafordíthatatlan folyamat, amelybõl nem lehet jól kikerülni. A végén elítél a bíró. Majdnem mindegy az ítélet mértéke, kimondják, hogy vétkes vagyok.
Ha a bíró nem ítél el, akkor sem szabadulhatok attól, hogy rám vetõdött a gyanú árnyéka. Nem merek az emberek szemébe nézni, rejtõzöm, tele vagyok kisebbrendûségi érzésekkel. Környezetem is erõsíti ezt, hátam mögött összesúgnak, elfordítják a fejüket, hiszen "nem zörög a haraszt..."
Ha a környezetem nem is ítélne el, akkor még ott van saját bizonytalanságom. Lelkiismeretem legbelsõ szobája. Ártatlan soha nem lehetek.
Létezik-e igazi feloldódás? Csak egyetlen lehetõsége van ennek: ha maga a törvény vész el. Ha a szabályok tûnnek el.
Pál arról beszél: állj fel a vádlottak padjáról! Nem ítél el senki. Te se ítéld el magad! Mert Isten nem strigulázza vétkeidet, hanem Krisztus keresztjére néz csak. Ez azt jelenti, hogy bátran és szabadon cselekedhetünk. Isten Jézus Krisztus érdeméért felszabadíthat minket arra, hogy görcsös erõlködés nélkül éljük életünket. Minden cselekedetünk indítéka az lehet, hogy Isten szeret minket.
A törvény soha nem tett volna ilyen jóvá. Annak a tudata, hogy szeretve vagyok, hogy az életem alapjában rendben van - ez felszabadít a valódi életre.
Olykor magam sem hiszem ezt a szabadságot, hiszen a világ körülöttem a törvény köveibõl van felépítve, de már tiszta levegõt lélegzem be, bátran lépek, nincs semmilyen kárhoztató ítélet ellenem.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.