Az Úrra tekintek szüntelen. (Zsolt 16,8a)

Állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére. (Zsid 12,1-2)

Olvasmányok: Lk 19,1-10 és 1Móz 18,16-33

Február 2.

Állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére. Zsid 12,1-2

Az életben mindannyian tartunk valahová. Sokszor futunk vagy rohanunk, de gondolatainkban talán még akkor is sietünk, ha éppen ücsörgünk vagy fekszünk. S igazából, bármelyik állapotban is vagyunk, terheket cipelünk egyaránt. Legyen hívõ vagy hitetlen az ember, egészséges vagy beteg, gazdag vagy szegény. A hívõ és a hitetlen ember futása megegyezik abban, hogy mindkettõ cipel terheket. Számtalan olyan teher van, amelyet magunknak okozunk, kapkodással, hozzá nem értéssel, felelõtlen gyorshajtással, sok dohányzással és hasonlókkal. Van ugyanakkor olyan teher, amelyet Jézus tesz ránk, hogy hordozzuk a keresztet. A teher hordozásának módja nagyban különbözik. A hitetlen azt gondolja, egyedül van, a hívõ tudja, Jézus mellette áll. A hitetlen mihamarább meg akar szabadulni a tehertõl, a hívõ tudja, hogy a keresztet vállalni kell. "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem." - mondja Jézus. A hitetlen a teher hordozásában összetörik, depressziós lesz, remény vesztett, célt tévesztett. A hívõ ember felnéz Jézusra, aki a hit szerzõje és beteljesítõje. Vele együtt cipeli terhét tudva azt, hogy soha nincs egyedül, mindig van remény, és a végsõ cél: Jézussal szemtõl szemben találkozni majd az Isten trónjának zsámolyánál. Hinni Krisztusban és felnézni rá azt jelenti, hogy megharcolom a hit szép és nemes harcát futásom közepette. De jó is lenne, ha minél többen el tudnánk mondani Pál szavaival bizonyságtételünket másoknak: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ..." 2Tim 4,7-8

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.