Légy hálás azért, amid van! „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5:18)

Stephen Hawking elméleti fizikus zseniális aggyal rendelkezik. Hasonlították már Albert Einsteinhez is. Csakhogy egy ritka betegségben szenved, amiotrófiás laterálszklerózisban (az ALS szindróma leggyakoribb fajtája, amikor a központi idegrendszer mozgató idegsejtjei pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatosan elgyengülnek, majd végül el is sorvadnak). Emiatt csaknem teljesen lebénult. De megtanult számítógépet használni ujjbeggyel, így tudta közölni számításait és gondolatait. Mielőtt beteg lett, az volt a véleménye, hogy az élet „értelmetlen létezés”. Sokat ivott, és keveset dolgozott. Ám miután megtudta, hogy valószínűleg már csak néhány éve van hátra, az élet hirtelen sürgőssé vált, és új értelmet kapott. Sőt, igazából még boldogabb is lett, mint azelőtt. Így magyarázta ezt a paradoxont: „Ha az ember kilátásai nullára csökkentek, akkor igazán értékel mindent, ami még megmaradt.” Ha azt mondják neked, hogy már csak korlátozott ideig fogsz élni, az egész életszemléletedet átalakítja. Dolgok, amiken azelőtt átnéztél, jelentőségteljessé válnak: gyermekek nevetése, egy napkelte vagy napnyugta, barátok és családtagjaid szeretete, vagy csupán egy séta a parkban. A legnyomorúságosabb helyzetben lévő emberek a világon azok, akik azt hiszik, hogy az élet „tartozik nekik”. Ők soha nem boldogok, mert nem hiszik, hogy megkapják, amit megérdemelnek. Pál apostol börtönben volt, és semmi reménye nem volt arra, hogy kijuthat, amikor ezt írta: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thesszalonika 5:18). Mit akart mondani ezzel? Egyszerűen ezt: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)