2015. december 30. szerda

Elfogadni másokat
„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)

Vannak emberek, akiket nehéz elfogadni. Talán rossz természetűek, önzők, kritizálók, bosszantóak, elutasítóak, agresszívak és nagyképűek. Néha jól oda akarsz mondani nekik, megadni, ami jár – és az távolról sem az elfogadás. A „fogadjátok be egymást” parancs kényelmetlen. Ha Pál itt megállt volna, kimagyarázhatnánk azzal, hogy nyilván a jó, értelmes, elfogadható emberekre gondolt. Csakhogy ő folytatja: „ahogyan Krisztus is elfogadott titeket.” Te jó, értelmes és elfogadható voltál? Nem, de Jézus elfogadott – minden hibáddal együtt – és még mindig elfogad! Azt mondod: „Valakinek helyre kellene már tennie ezeket az embereket! Meg kellene követelni, hogy rendesen viselkedjenek!“ Úgy érted, ahogy Jézus is elvárta tőled, mielőtt elfogadott? A római keresztyének nehezen tudták elfogadni kevésbé érett testvéreiket, ezért intette őket Pál: „a hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok… hiszen az Isten befogadta őt“ (Róma 14:1–3). Nem a mi dolgunk az emberek kioktatása, az elfogadásuk viszont igen. Isten arra hív minket, hogy elfogadjunk összekuszált életű, testies, ellenszenves, tévtanításokkal félrevezetett, szemmel láthatóan méltatlan embereket. Nem kell helyeselned viselkedésüket, nem kell kedvelned őket vagy egyetértened velük, de az elfogadásuk nem szabadon választható! Nincs egy elit, kiváltságos, beavatott csoport. Mind egy szinten vagyunk két okból: a bűnünk miatt és a kereszt miatt! A zsidók és a nem-zsidók megvetették egymást, még a megváltás után is. Mindegyik a másiktól várta, hogy megváltozzon, és hozzá hasonlóvá váljon. De Pál nekilátott, hogy gyökerestől kiirtsa ezt a gondolkodást: „Mert Krisztus… a két nemzetséget eggyé tette… megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában” (Efezus 2:14–16 NLT).
A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk az embereket – és hagyjuk a helyreigazítást Istenre!