Látjuk, hogy az ünnepi lakoma előkészületei, rendkívüliek voltak. Jézus Krisztus már az utolsó vacsoráját tartotta szem előtt, amikor a tanítványok kérdéssel fordultak Hozzá: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” ( Mt 26,17 ) Ő utasításokat adott az előkészületekre, a két tanítványának: „Menjetek a városba! – mondta. – Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. ( Mk 14,13 -17.) Jézus tudta, hogy másnap meghal. Nem akarta elhagyni tanítványait, de későbbi híveit, minket sem. Mikor ünnepi lakomával búcsúzott el tanítványaitól, akkor Jézus annak a lehető legérzékenyebb, leggyöngédebb szeretet módját választotta, a szeretetben való együtt létet. Valamikor ünnepi lakomával kezdte meg a kánai menyegzőn a működését, és akkor látszódott, hogy egyben búcsút is vett otthonától a názáreti háztól. Az utolsó vacsorán is ünnepi lakomával búcsúzik a földi életből. Utoljára van vendégségben, egy ember házánál szeretett tanítványaival, barátaival, és körükben odaadó figyelmet szentelt a lakoma fontosságának. Kinyilvánította alázatosságát, szeretetét és azt, hogy Ő már hazatérőben van, hamarosan meghal, és befejezi ezt a földi életformát. Eljött hát az ideje annak, hogy bekövetkezzen az amiért jött, az emberiség megváltása. Jól tudjuk, hogy közvetlenül a kereszten milyen szavak előzték meg azt, amikor szinte kikiáltotta, hogy: „Beteljesedett”. De ezzel nem azt mondta, hogy mindennek vége, hanem azt juttatta kifejezésre, hogy ha el is hagyja azokat, akikkel addig együtt járt, szeretett, ez az elhagyás nem végleges, csak ideiglenes. Ezekkel a gondolatokkal kezdjük majd el holnap Nagycsütörtökön, a szent három napunkat. Nekünk is, egy időre el kellett búcsúznunk egymástól a járvány miatt, de Jézus szeretetétől, áldásaitól nem kellett és nem kell búcsúznunk. Hibáinkat beismerve, remélhetjük, hogy elkerüljük majd a veszedelmet! Készüljünk fel az Istennel való találkozásra, és visszavonulva szobánkba, tegyük rendbe lelkünket, életünket! Ne engedjük, hogy a bezártság vagy a testi kényszer legyen úrrá rajtunk. Ne engedjünk a belső tiltakozásnak, pániknak vagy a türelmetlenségnek sem, és ne féljünk!Ámen.