“Mit cselekedjünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?” (János 6,28)

Olvasandó János 6,28-34 versek

Megszaporodott a kenyér. Megtörtént a csoda, amelynek híre messze földre eljutott és ennek hallatán keresik Jézust. Mi a fontos ezeknek az embereknek? A csoda nagyszerűsége, – amelyben megszaporodott a kenyér, jól lakhatott mindenki,- abban áll az emberek életében, hogy a látvány miatt elkezdik kutatni a Mestert.  Mi maradt meg az egész napi Jézus-tanításból? Hová hullott az Ige morzsája? A mai élet nagyon sokat ad a látványra… A média, a színház, a show műsorok nagyon sokat költenek a külsőségekre. Olykor az üzenet, a lényeg és tartalom teljesen háttérbe szorul, de a lézer, a reflektor teljesen magával ragadja az embert, mert a szemnek és a fantáziának az ilyesmi elengedhetetlenül kell. Ezek az emberek, akik most Jézust kérdezik, pont ezt látják, pedig a lényeg, az egész életnek az “IZE” ott van előttük, semmi mást nem kell tenniük, csak meghallani és magukévá tenni azt, amit a Mester nekik tanított. A sorrend mindig ez: hit és csak ezután következik a cselekedet. Ők azonnal cselekedni akarnak, emberi erő, emberi feszítés és hajsza, ami által valami istenit cselekedhetnek. Sokan ma is ebbe fáradnak bele, ezért verejtékes az arc és a kéz, mert először cselekedni és cselekedni akarunk, majd vasárnap elcsendesedni és egy kicsit hinni. Észre sem veszi az ember, hogy a kettő ilyen formában és sorrendben nem működik. Ha hitem nincs ott a hétköznapokban, ha nincs ott a mindennapi életben semmit sem ér. Krisztus azt ígérte, hogy velünk van életünk minden napján. Ezt úgy is kell értenünk, hogy mellettünk van, akár most az őt kérdezők előtt. Hisszük-e ezt? Hisszük, amit Ő naponta üzen? Hisszük a gyakorlati életre vonatkozó kijelentéseit? Ha ezekre a kérdésekre nem válaszoltál, akkor ne cselekedj, mert áldás azon soha nem lesz!

Ilonczai Zsombor,

Szárazb