Utolsó óra: I. János. 2, 18. és 28.

,,Fiacskáim, itt az utolsó óra: maradjatok őbenne: hogy mikor megjelenik: bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor". Valamennyien tudjuk: hogy az időnek volt kezdete és lesz vége, ugyan így van életünkben is, első és utolsó óra. Bizonyára a legtöbb ember, kíváncsi arra, vajon mit rejteget, élete utolsó órája! Örömöt-e, vagy szomorúságot. Születéssel kezdődött első órája és halála pillanatában ér véget, utolsó órája. Alapigénkben János apostol ír övéinek, az utolsó óráról. És vigyázásra int, annak veszélyeiről. Gondoljunk bele: azóta, hogy János apostol leírta ezeket a szavakat, közel kétezer év telt el. De ne csodálkozzunk ezen, mert Isten időszámítása más, mint a mienk. És mivel mi emberek, időben élünk, ezért minden ember életében eljön az utolsó óra. Hogyan éljük át azt? Állva, fekve, betegen vagy balesetben, előlünk rejtve van, azt csak egyedül Isten tudja, aki életet ajándékozott nekünk. Bizonyára figyelem felkeltés végett íratta le Isten, Szentlelke által, számunkra. Hogy még a lelkével alig törődő ember is, vegye nagyon komolyan, élete utolsó óráját! Mert a kegyelmes Isten, még életünk utolsó órájában is, kész megkegyelmezni, megbocsátani nekünk. Ha mi őszintén megbánjuk és elhagyjuk bűneinket. Melyek teljesen elválasztanak minket, Istenünktől. Ha bár egész földi életünket azért kaptuk ajándékul, hogy felkészülhessünk lelkileg, az örökkévalóságra! És ha mi, elódázzuk ezt a lehetőséget, akkor még utolsó óránkban is megtehetjük ezt. Azonban a halogatás, könnyen veszélyessé is válhat? Szomorú, hogy a legtöbb embernek még csak eszébe sem jut, hogy földi élete utolsó órájára gondoljon. Különösen akkor, ha élete simán, gördülékenyen, olajozottan folyik. De ilyen esetekben, az Istennel alig törődő embert ha, bajok, betegségek látogatják meg, nagyon könnyen kiborul, panaszkodik, fellázad Isten ellen, és minden bajért, rosszért, nehéz eseményért, élete rosszra fordulásáért, Istent hibáztatja. Mert a legtöbb ember, úgy képzeli el földi élete útját, mint napsütéses derült ég alatt, virágos rónán való átvonulást, bölcsőtől a sírig. Isten azonban a Földet, próbák földjévé tette, a Sátán által bűnre csábított ember számára. Mivel hallgatott a csábításra, ezért viselnie kell, ennek súlyos következményeit is. A következmények pedig, egyáltalán nem kedvezőek, simogatóak, hanem nagyon is gyakori bennük a szenvedés a ,,jaj, Istenem" szó, és a szenvedések nyomán kibuggyanó könnyek. A Bibliai utolsó óra, sok mindenre emlékeztet minket. Főleg mulasztásainkra, melyeket sohasem pótolhatunk. Van olyan eset, hogy valakinek Isten ad egy utolsó órát arra, hogy búcsút vegyen olyan kedvesétől, rokonától, akinek élete fölött már ott lebeg a halál angyala, és ha nem teszi meg, ha elmulasztja, akkor a koporsó fölött, már késő lesz búcsút venni, mulasztása pedig, pótolhatatlan marad. Gondolhatunk a közlekedési balesetekre, az utakon egyre több gépkocsi közlekedik. Reggel, sokan indulnak el hazulról jó kedvvel, boldogan, telve az élet örömével vagy sok gondjával, de estére már nem térhetnek otthonukba, karambolban, balesetben, életüket vesztették. Ők bizonyára még nem gondoltak, életük utolsó órájára! Hogyan állnak majd meg Isten ítélőszéke előtt, az elszámoltatás nagy napján? Pedig, aki csak egyszer is hallotta már, Isten, megtérésre hívó és szólító szavát, az nem védekezhet majd előtte azzal, hogy ő még sohasem hallotta. A Bibliában is olvashatunk emberekről, akik kaptak elég időt a megtérésre, de nem éltek vele. Ilyen volt az egyik gonosztevő is, Jézus mellett a kereszten. Jézust okolta, káromolta, halálos ítélete miatt. De a másik gonosztevő, élt az utolsó óra drága lehetőségével, és ő, az Úr Jézus bűnbocsátó kegyelme által, elsőként léphetett be a paradicsomba! Higgyük el: a bűnbocsátó kegyelmes Isten, minden embernek ad lehetőséget, a megtérésre, újjászületésre. Mert ő azt szeretné, hogy ,,minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson" Ő senkivel nem kivételez, Ő nem személyválogató. Hirdetett igéjében, mindenkit magához hívogat: ,,Jöjjetek énhozzám mindnyájan" Gazdagok, szegények, fehérek, sárgák, feketék. Az én országomban, még sok lakóhely van, mely nem ideig való, hanem örökkévaló! Gondoljuk el: ha már János apostol idejében létezett, utolsó óra, mennyivel inkább létezik, a 21-ik században, a mi nemzedékünkben! A tévék, a rádiók, a médiák, naponta zúdítják ránk, a borzalmasabbnál borzalmasabb eseményeket, lakott földünk minden tájáról! Betegségek, járványok, háborúk, természeti katasztrófák, közlekedési balesetek, földön és a levegőben egyaránt. Nos, mind ezek: Istenünk drága figyelmeztetései, a múló idővel könnyelműen bánó emberek számára. Bárcsak volna minél több figyelmeztető tábla a közlekedési utakon, ,,Emberek vigyázzatok, egymás és önmagatok életére!" Mert Isten számára, minden emberi élet, kimondhatatlanul drága! Hiszen minden ember, egyedi lény. Hét milliárd ember között sincs, 2 egyforma ember! Sajnos ma már legtöbb helyen, számokkal jelölik az embereket. Ha meghal egy ember, 1 számmal kevesebb. Ha néha, lezuhan egy - egy utasszállító repülőgép, meghal 100, 200 ember egyszerre, nem szomorodik meg a szívünk miattuk. Hamar napirendre térünk felettük. Mintha csak kihalt volna a szívekből, a szánó szeretet! Annyira fásultakká és közönyösökké lettünk, hogy nem szorul össze a szívünk, ilyen borzalmas események láttán, hallatán. De ebben az áldatlan állapotban, csak úgy történhet gyökeres változás, ha engedjük, hogy megkeményedett szeretetlen szívünket, Isten megérinthesse, olvasott vagy hirdetett, igéje és Szentlelke által. Akit már betölthetett Isten áldott Szentlelke, annak élete, belseje, teljesen kicserélődött. Valóban új szívet, új életet kapott Istentől, az újjászületés által. Ebben az új életben pedig, már helyet kaphat, a szánó és segítő szeretet. Bizonyára számunkra érthetetlen, hogy még a mai napig is tart, Isten utolsó órája. De ez, nem csak kegyelem, hanem egyben figyelmeztetés is, számunkra. Különösen is, Isten, gyermekei számára, akik naponta várják, az Úr Jézus második eljövetelét! Mivel pedig váratlan esemény lesz, Urunk második eljövetele, mennyivel inkább kellene ébereknek és vigyázóknak lennünk, mivel váratlanul ér minket az a nap! Mert nem csak elragadtatás lesz akkor? Hanem itt maradás is! Mégpedig azoknak, akik nem veszik komolyan Isten, haza hívó és intő szavait! Az elragadtatás, egyetlen pillanat lesz és ismételhetetlen! Mivel pedig, mi csak átvonuló vándorok vagyunk, ezen a mulandó földön, ezért a mi életünknek is eljön, utolsó órája. Ezt pedig jó volna tudomásul venni, minden embernek! Mivel halhatatlan lelkének örökké való helyzetéről kell döntenie. Ha pedig, ezt az utolsó óráját is, elmulassza, és még utolsó órájában sem lép át, a halál útjáról az élet útjára, halála után, erre már nem lesz lehetősége! Ha lejár a kegyelmi idő, az ajtó, véglegesen bezárul! Miként Noé idejében, a bárka ajtaja. Isten bezárta az ajtót! Hiába rimánkodott a kívül rekedt nép, hamarosan holtakat ringatott, a szennyes özönvíz. Isten még figyelmeztet minket: ,,Itt az utolsó óra!" Emberek: ,,Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! Vigyázzunk hát és cselekedjünk, amíg lehet, mert Isten, nem tréfál!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben: