2023.08.05.  ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA!

NE ÍTÉLJETEK, HOGY NE ÍTÉLTESSETEK! MERT AMILYEN ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL FOGTOK MEGÍTÉLTETNI. (Mt 7,1-2)

Következő versekben így olvassuk..." Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." (Máté 7:1–5) A példázat címzettje a gőgös és önmagát igaznak tartó, képmutató ember, aki mások bűneire nagy hangsúlyt fektet anélkül, hogy a maga vétkeit észre venné. A példázat nem arról szól, hogy ne vehetnénk ki a szálkát a testvérünk szeméből. Jézus, a példázatában körülírt helyzetben csupán ennek módját, az ítélkező lelkületet ítélte el. Az ítélkezés nagyon súlyos bűn, mert az ítélkező Isten fölé helyezi magát (Jak 4, 11-12). Aki mégis erre az eljárásra vetemedne, annak számolnia kell azzal, hogy előbb vagy utóbb őt is meg fogják ítélni. Nem hiába mondták már a régiek is, hogy ki mint él, úgy ítél. Ennek a kísértésnek nehéz ellenállni, mert megsebzett emberi természetünk már eleve hajlamos erre, az ítélkezésben könnyen elhamarkodottá tesz minket. Ugyanakkor könnyebb mások szemétdombján turkálni, mint a saját hibáinkat beismerni. Jó volna, ha előbb megtisztítanánk a saját udvarunkat, és csak utána fognánk neki másokénak. Az ítélkezést az előítélet előzi meg, valamilyen fenntartásom, ellenséges véleményem van a másikról. És amikor téved, vagy olyat tesz, ami nincs ínyemre, akkor az előítéletem tükrében ítélem meg őt. A saját előítéletem beigazolódását látom. Ilyenkor az illető személynek esélye sincs a védekezésre. Pedig minden igazságos ítélkezésben előbb meg kellene hallgatni a másik fél véleményét arról, amit elkövetett. Az elhamarkodott ítélkezés helyett, inkább meg kell hallgatni a másikat, hogy milyen megfontolásból cselekedett. Általában ilyenkor derül ki, hogy a másik személyről kialakított gondolataink, ítélkezéseink a tévesek, mert nem tudtunk az illető személy igazi motivációiról. Nem tudtuk, hogy mi vitte arra őt, hogy rosszat cselekedjen, vagy hogy megbántson másokat. Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy Isten nem megítélni akar minket, hanem megmenteni. És ha Ő ilyen irgalmas tud lenni, akkor mi nem lehetünk kegyetlenek embertársainkkal szemben. Az ítélkezés elkerülése nem jelenti azt, hogy mindent elfogadunk úgy ahogyan van, ahogyan az megjelenik előttünk, hanem a kötelességteljesítés fényében alkotunk meg egy egészséges ítéletet. Bizonyos kötelességek, normák megkövetelik, hogy ítéletet hozzunk, nem mások ellen, hanem az ügy előmozdításának az érdekében. Jézus őszinte, alázatos önkritikára és a bűneinkből való megtérésre hívott fel. Így válunk alkalmassá arra, hogy segítsünk a testvéreinknek: „ akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Maga a példázatban felhozott hasonlat sem felel meg annak az elterjedt gondolkozásnak, miszerint nem szabad egymás „szálkáit”, azaz bűneit háborgatni, hiszen a szálka senki szemében sem kellemes. Szeretetlen és gondatlan lenne benne hagyni. Ha akarjuk, ha nem, a legtöbben (néhány szerencsés kivételtől eltekintve) ítélkezünk a mindennapokban. Úgy hiszem, már az hatalmas eredmény, ha elérjük magunkban azt, hogy a másokról, sokszor elhamarkodottan alkotott véleményünket helyén kezeljük, és nem vetítjük negatív helyzetbe a másikat csak azért, mert ő más bűnöket követ el, mint én. Legyünk Krisztus Lelkülettel átitatva, ami szeretetre és bölcsességre int bennünket magunk és mások felé  is.Ámen