ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA 2020.06.17.

MERT TUDJUK, HOGY AKI FELTÁMASZTOTTA AZ ÚR JÉZUST, AZ JÉZUSSAL EGYÜTT MINKET IS FELTÁMASZT ÉS MAGA ELÉ ÁLLÍT VELETEK EGYÜTT. ( 2 Kor 4,14 )

A feltámadt Krisztus egyedülálló módon részesül az isteni életből. Ezért nem a halottak birodalmában van, hanem Istennel. A feltámadás az Újszövetség központi üzeneteként Krisztus és a keresztény ember életének alapvető eseménye, vagyis a szó szoros értelmében vett "húsvétja". A pusztulás világából a dicsőség világába való átmenetet jelzi. Ennek az átmenetnek híján az ember élete csupán erre a világra korlátozódna, és nem érné el végső beteljesülését. Ha Jézus nem támad fel, nemcsak hogy nem bizonyul üdvözítőnek, de üdvöt hozóan sem cselekedhetett volna. Feltámadás nélkül a hit hiábavaló, mert az üdvösség nem múlná felül a földi lét határait (vö. 1 Kor 15,14). A feltámadt Krisztus az ember és a valóság földöntúli dimenziójának mutatója. Ez a meggyőződés nem az emberi szellem megfontolásaiból, vagy ahogy Pál mondaná, nem e világ bölcsességéből fakad, hanem a Krisztus által kinyilatkoztatott isteni szó alapján születik. Biblia kijelenti, hogy a feltámadásba vetett hit egyedüli alapja az üdvözítő szava. Az ember azért fogadhatja el a feltámadást, mert Jézus előre megmondotta, és azért lehet bizonyos benne, mert ő határozottan beszélt erről, miként ezt sok tanú igazolja. Pédául az asszonyok a végén azért hisznek az angyali üzenetnek, - "élő", "feltámadt" - mert visszaemlékeznek Jézus prófétai szavaira. A "visszaemlékezés" nem csupán az emlékezet dolga, hanem bizonyos szavaknak szívünkben történő újrahallgatása, és főként meggyőződés arról, hogy e szavak igazak. Krisztust elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk önmagát magyarázó, értelmező és felkínáló szavát is. Jézus is valóságként mutatkozott meg és cselekedetek által nyilvánította ki magát, de önmagának magyarázatához és bemutatásához szavakhoz folyamodott. A szó az a szükségszerű közvetítő közeg, amely által eljutott barátaihoz, a tanúkhoz, és eléri majd a hívőket. "Jézus szava" mindenkor üdvöt hozóan terjed és visszhangzik a történelemben, illetve a közösségben. Ennek az eseménye nem az üres sír valóságára alapozódik, mert nem automatikusan következik ebből. Jézus átlépését az élők birodalmába senki sem figyelte meg, miként azt a pillanatot sem látta senki, amelyben a sírt elhagyta. Az üres sír "bizonyítéka" nem igazolja a feltámadást, de jó eszköz lehet ennek meghirdetésére.A Krisztus halálának és feltámadásának jelentését megérteni törekvő közösség mindig Krisztus köré gyülekezik és őfelé halad. A Krisztust kereső közösség nem maradt magára, mert ő láthatatlanul kíséri és vezeti a Gyülekezetet. Együtt halad övéivel, még ha ezek nem is veszik észre őt. Krisztus mindig jelen van az Egyházban, az öveiben és a körülményekben is, de csak az egyszerűek, az egyeneslelkűek, vagy ahogy Máté mondaná (5,8), a tisztaszívűek látják őt. Úr Jézus kijelentései és az ígéretei a mieink.Nincs benne változás, de még a változásnak az árnyéka sem. Halál utáni élet ki van jelentve a Bibliába. Örökkévalóság számunkra megfoghatatlan, de hisszük, hogy a feltámadt Krtisztus, feltámaszt minket is, kik halottak voltunk. Ez lelki téren is igaz a hívő ember életére, ezt hívják megtérésnek, vagy újjászületésnek. Akik Úrban halnak meg, azok nála is fogják tölteni az örökkévalóságot. De, akiben nincs Krisztus Lelke, az a menny dicsőségéből zárja ki magát, és marad az örök kárhozat, annak minden gyötrelmeivel együtt. Mi, akik hitben élünk, erősítsen bennünket az a tudat, hogy ha egyszer elmegyünk, az Úrnál leszünk! Ámen.