139.ZSOLTÁR

Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.Hová menjek a te szellemed elől és a te orczád elől hova fussak?Ha a Mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.Bárcsak elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!A kik gonoszul szólnak Felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.Ne gyűlöljem-é, Uram, a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne utáljam-e?Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezess engem az örökkévalóság útján.Ámen.