Beköszöntött a nagyböjti időszak, és arra emlékezünk, mekkora szeretettel szenvedett értünk Krisztus. De annak is tudatossá kell válnia előttünk, hogy nem csak a szenvedés egymaga hozta meg számunkra az üdvösséget, hanem az a szeretet is, amellyel Krisztus a gyötrelmeket a kereszten magára vette. Éppúgy, ahogy a felebaráti szeretet cselekedetei csak akkor válnak az irgalmasság cselekedeteivé, ha örömmel, alázatosan, szeretettel és szeretetből végezzük, Krisztus is azáltal váltott meg minket, hogy szeretettel hordozta keresztjét. Jeruzsálem asszonyait arra szólította fel, hogy ne Őt sirassák, hanem magukat és gyermekeiket, akiknek megtérésre van szükségük. Ez a felszólítás ránk is vonatkozik. Amikor a nagyböjtben Krisztus szenvedéseiről elmélkedünk, nem Őt kellene siratnunk, hanem meg kellene újítanunk iránta érzett szeretetünket. A nagyböjti idő új indításokat ad szeretetünk növekedéséhez, hogy szeretettel hordozzuk keresztünket, és szeretettel tűrjük szenvedéseinket. Örök életünk számára csak a szeretettel bemutatott áldozatnak van jelentősége.
"Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes (hiszen láttuk) a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el... Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért." (Iz 53,2-5 és 11-12)