Jézus csodái
Jairus lányának feltámasztása 5. rész
(Máté 9, 18-19. 23-26; Márk 5,22. 24. 35-43; Lukács 8, 41-42. 49-56)

Kiküldte a házból a jajgató sírók tömegét, és ezt két okból tette. Jelenlétük először is alkalmatlan és felesleges volt. A halál hamarosan helyet ad a visszatérő életnek, ezért nem érdemli meg ezt a nevet. De ennél több ok is volt. A zajongó és lármás gyász nem adott ígéretet a hangnemre és lelki hangulatra nézve, ami majd olyan szent és bámulatos misztérium tanúivá teszi őket, semmit nem szólva arról a gúnyolódó lelkületről, ahogyan fogadták az ígéretet, hogy a gyermek most újjáéled. Ilyen csúfolódok nem lesznek tanúi a szent cselekményeknek: a drága gyöngyöket nem szabad eléjük dobni. A ház most már nagyon üres és csendes lett. Két lélek hittel és reménységgel telve várt, mint temetési viaszgyertya a halott lányka ágya mellett - az apa és az anya. A Gyülekezetet az Úr három fő apostola képviseli. Erre következik az ünnepélyes felébredés, és ez minden erőfeszítés nélkül történik Őáltala, Aki abszolút Ura élőknek és holtaknak. "A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már (Márk 5,42). - Majd megfogva a gyermek kezét (vesd össze: ApCsel. 9,41), ezt mondta neki, Talitha kúmi." Márk őrzi meg nekünk, valószínűleg Péter ajkairól, azokat a szavakat, amelyeket az Úr mondott neki: "Talitha kúmi." Erre a szóra és kéz érintésre "visszatért bele a szellem, és azonnal felkelt (Lukács 8,55) és járkált (Márk 5,42)". Erre azonnal megerősödött benne az az élet, ami visszatért és bizonyította, hogy a kislány valóban nem szellem, hanem vissza jött a halandó létezés valóságos világába (vesd össze: Lukács 24,41; János 21,5; ApCsel. 10,41). Jézus Szellemének abszolút nyugalmát jelzi az, amit ezután mondott: "Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni". A szülők abban az extatikus pillanatban könnyen elfeledkeztek volna erről. Ámen!