Jézus csodái
Lázár feltámasztása 8. rész
(János 11, 1-54)

"Nem tizenkét órája van-e a napnak?" Aztán így folytatta: "Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, de ha az ember sötétben jár, megbotlik, mert nincs világosság benne. Ezeket mondta nekik, és azután így szólt hozzájuk, barátunk, Lázár elaludt; de elmegyek, hogy felkeltsem őt alvásából." Nem kell feltételeznünk, hogy az Úr újabb és későbbi hírt kapott a beteg házából. Inkább szellemének mélyében érezte meg, hogy mi lett barátjával. A nyelvezet egyszerűen fejezi ki azt a hatalmas munkát, amit majd megcselekszik hamarosan: Lázár elaludt és szükséges felkelteni. "Aztán ezt mondták tanítványai, Uram, ha alszik, akkor jól van." Az evangélista tájékoztatása szerint "azt gondolták, hogy az alvás nyugalmáról beszél". Ez gyakran a kedvező változást jelzi a betegségben. A tanítványok szerint miért lenne szükség arra, hogy szeretett Urunk kitegye magát és őket a legnagyobb veszélynek, amikor jelenléte nélkül is minden jóra fordul? A halál mint alvás annyira általános szimbolizmus tudatosan vagy tudatlanul minden nemzetnél, hogy nem okoz nehézséget az értelmezése. Ők azonban félreértették, mert nem szimbolikusan, hanem szó szerint értelmezték. "Aztán Jézus megmondta nekik nyíltan, hogy Lázár meghalt, és boldog vagyok értetek, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek." Bizonyára felmerült a tanítványokban az a gondolat, hogy Jézus miért nem volt jelen a megtartás érdekében. Azért, mert Jézus távolléte által Isten dicsőségének nagyobb bemutatása következik be, mint következhetett volna korábbi jelenlétéből. Ez egy olyan kijelentés, aminek el kell juttatnia őket és bennük az egész Gyülekezetet a hit magasztosabb fokozataira, és Jézus mélyebb ismeretére, hogy Ő az élet és a halál Ura. Jézus örül annak, a tanítványok érdekében, hogy ez így történt, mert ha a helyszínen lett volna, akkor egy korábbi pillanatban avatkozott volna be. Ámen!