A szíriaiak seregei megfutamodnak
(2Királyok 7. fejezet)

Szamária kapujában négy bélpoklos férfi állt, és azt mondták egymásnak: - Miért maradunk itt, hogy éhen haljunk? Mert ha bemegyünk a városba, ahol ínség van, meghalunk; ha itt állunk, meghalunk; ha azonban elszökünk a szíriaiak táborába, talán megkönyörülnek rajtunk. Alkonyatkor el is ment a négy bélpoklos férfi a szíriaiak táborába, de már nem volt ott senki, mert az Úr szekerek zörgését és lovak dobogását hallatta a szíriaiak táborában. Amikor a szíriaiak meghallották, azt mondták egymásnak: - Íme, Izrael királya bérbe fogadta ellenünk a hitteusok és Egyiptombeliek seregeit, és azok jönnek most reánk. És alkonyatkor elfutottak táborukból, és hátrahagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, és minden élelmüket, csak hogy életüket mentsék. A négy bélpoklos bement az egyik sátorba, és miután ettek és ittak, elvitték onnan az ezüstöt-aranyat, és elrejtették. Más sátorból is elhozták, amit találtak, és elrejtették azt is. És akkor azt mondták egymásnak: - Örvendetes ez a nap, de ha nem mondjuk el, bizony meghalunk reggelre. Elmentek hát a városba, felkiáltották a hírt a kapuállóknak, azok pedig tovább vitték a királynak. A király azonban így szólt: - Megmondom, mit csinálnak velünk a szíriaiak. Tudják, hogy éhezünk, és csak azért mentek el a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, és amikor mi kimerészkedünk, elfognak minket, és bevonulnak városunkba. Vettek akkor két szekeret, és a megmaradt négy lovat, és a király követeket küldött a szíriaiak táborába. A szekerek elmentek egészen a Jordánig, és íme, az út tele volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a szíriaiak sietségükben elszórtak. Amikor a követek visszatértek, a nép kiment, és kifosztotta a szíriaiak táborát. És utána egy köböl lisztet egy ezüstért, két köböl árpát egy ezüstért vettek. A király kiküldte főemberét a kapuhoz, de a nép agyontaposta, és így nem evett a lisztből, amint az Isten embere megmondta. Ámen!