Mikeás jövendölése
(1Királyok 22. fejezet)

Izrael és a Szíriabeliek folyton-folyvást hadakoztak egymás ellen, de most eltelt három esztendő harc nélkül. A harmadik esztendőben Aháb, Izrael királya így szólt szolgáihoz: - Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád városa a mi városunk? És mi csak hallgatunk, és nem vesszük vissza Szíria királyától? Amikor pedig Jósafát, Júda királya elment Ahábhoz Izraelbe, Aháb megkérdezte: - Eljössz-e velem hadba Rámót-Gileád ellen? Jósafát pedig azt felelte Ahábnak: - Ha te elmégy, elmegyek én is, ha a sereged elmegy, az én seregem is. De kérdezd meg még ma az Úr akaratát! Aháb akkor egybegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és azt kérdezte tőlük: - Elmenjek-e hadba Rámót-Gileád ellen, vagy feladjam azt a várost? És a próféták így feleltek: - Menj el mert az Úr kezedbe adja a várost. Jósafát akkor azt kérdezte: - Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? - Van még egy férfiú - felelte Aháb -, Mikeás a neve. Általa megkérdezhetjük az Urat. De gyűlölöm őt, mert soha jót nem jövendölt nekem, csak rosszat. - Ne beszélj így, király! - mondta Jósafát. - Hívd hát ide hamar Mikeást! - parancsolta udvari szolgájának Aháb. És ott ült Samária kapui előtt Izrael királya és Júda királya, királyi ruhába öltözötten, ki-ki a maga trónusán, és a próféták mind előttük jövendöltek. Sédékiás próféta vasszarvakat készített, és azt mondta: - Ezekkel ökleled föl a Szíriabelieket, míg el nem emészted őket. És a próféták mind jót jövendöltek a király hadi vállalkozásáról. Az udvari szolga, akit Aháb elküldött, azt mondta Mikeásnak: - Szólj, kérlek, úgy, mint a többi, és jövendölj jót te is! - Az élő Istenre esküszöm, én csak azt mondom, amit az Úr mond nekem - felelte Mikeás. Amikor pedig a király elé érkezett, azt mondta: - Menj el, és járj szerencsével, az Úr kezedbe adja a várost! - Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében? - kérdezte Aháb. És akkor azt mondta Mikeás: - Láttam egész Izraelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. És azt mondta az Úr: "Nincs ezeknek uruk? Térjen vissza ki-ki a házába"! - Nem megmondtam neked, hogy soha nem jövendöl nekem jót? - mondta Aháb Jósafátnak. Mikeás pedig így szólt akkor: - Halld meg most az Úr beszédét! Láttam az Urat a székében ülni, és az egész mennyei sereg ott állt mellette kétfelől. És azt mondta az Úr: "Ki csalja meg Ahábot, hogy elinduljon és elvesszen Rámót-Gileádnál?" És az Úr elé lépett egy lélek, és azt mondta: "Én csalom meg, úgy, hogy elmegy, és hazug leszek a próféták szájában." Az Úr akkor azt mondta: "Menj, cselekedjél úgy!" Íme, az Úr a hazugság lelkét adta prófétáid szájába, és az Úr veszedelmes dolgokat mondott ellened. Ekkor odalépet Sédékiás, arcul csapta Mikeást, és így szólt: - Hogyan? Eltávozott volna tőlem az Úr lelke, és csak neked szólna? Aháb pedig azt mondta: - Vessétek Mikeást tömlöcbe, és tápláljátok a nyomorúság kenyerével és vizével, amíg meg nem jövök! Mikeás akkor így szólt: - Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólt általam. Halljátok ezt valamennyien! Ámen!