Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 28. rész
A bénák 5. rész

Szellemi tanítás: Járjatok 3:
A kívülállókkal szemben pedig arra hivattunk el, hogy "...bölcsen viseljétek magatokat... a jó alkalmat áron is megváltva" (Kolosse 4,5). Nem arról van szó, hogy akiket szeretnénk az Úrhoz vezetni, szüntelenül zaklassuk, vagy erőszakosan evangélizáljuk őket. Előttük élni, bölcsességben, mértékletességbe, kiegyensúlyozottan: megragadni a jó alkalmat, s így "a beszédünk mindenkor kellemetes, sóval fűszerezett; tudjuk, mi módon kell kinek-kinek megfelelnünk" (Kolosse 4,6). Isten kegyelmére, az Ő bennünk lakozásra Szelleme által - ez az, amire szükségünk van, hogy így tudjunk járni. Mikor Péter apostol meggyógyította a Éneás nevű bénát (ApCsel. 9, 33-34), így szólt hozzá: "Kelj föl (nem azt mondta: járj), vesd meg magad az ágyadat!" Nyolc éven át ezt az embert a családja, a barátai gondozták, ők vetették meg az ágyét, sok mindent tettek helyette és érte. Most, hogy új élet kezdődik a számára, Jézus azt kéri tőle elsőnek, hogy vesse be most már ő maga az ágyát, ne függjön többé másoktól, felelősséggel éljen. Ez kb. ugyanaz, mint amikor az ifjú felnőtté válik, felveszi a személyes felelősség terhét. A hívő szülők sok gonddal neveli föl gyermekeiket, megvédik őket a veszélyektől, elindítják őket az Úr útján, ebben tanácsolják is őket, de ha felnőnek, egyre inkább maguknak kell vállal ni a felelősséget tetteikért az Úr előtt. Nem azt jelenti ez, hogy a szülők tanácsát, vagy segítségét elvetik, de ők maguk tartoznak számadással életvitelükért, munkájukért, szórakozásukért (példánkban "az ágy" a foglalkozást jelenti), és főleg a házastárs megválasztásáért, ami a legnehezebb döntés a földi életben. Az 1Mózes 2,18 szerint Isten látta, hogy "Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt". A házasságot Isten alkotta, az Úr Jézus is megerősítette ezt, annak ellenére, hogy a annyira lebecsülik. Ábrahám szolgája azért imádkozott, hogy az Úr segítse abban, hogy felismerje, kit rendelt Izsák számára feleségül (1Mózes 24). A hívő fiatalember bizonyára hallgat a hívő szülők és barátok tanácsára, nem kötelezi el magát könnyelműen az első fellángolásra. Ellenkezőleg, addig imádkozik, amíg szükséges, amit bizonyosságot kap. Tudja, hogy az Úr elkészítette a "hozzá illő" segítőtársat, neki csak fel kell ismernie, hogy "az Úrban" kösse meg a házasságát (1Kor. 7,39). Így mindketten az Úr kezéből fogják elfogadni, kapni az örömöket és a megpróbáltatásokat is, amelyeket Ő megenged. Ámen!