Jonatán jele
(1Sámuel 20. fejezet)

Dávid visszament Sámueltől Jonatánhoz, és azt kérdezte: - Mit cselekedtem atyád ellen, hogy életemre tör? Jonatán pedig így felelt: - Nem fogsz te meghalni. Atyám nem tesz semmit anélkül, hogy nekem meg ne mondaná. Miért titkolná el előlem ezt a dolgot? - Atyád bizonyára tudja, hogy kedvelsz engem - mondta Dávid -, és nem akarja, hogy elszomorodj. Isten látja lelkemet, alig egy lépés van köztem és a halál között. Jonatán azt mondta Dávidnak: - Amit kíván a lelked, megteszem érted. Dávid pedig így felelt: - Holnap újhold lesz, és a királlyal kellene étkeznem, de te bocsáss el engem. Ha ezért nagyon megharagudnék atyád, tudd meg, hogy elhatározta magát a gonosz tettre; ha pedig azt mondja: "Jól van", akkor békességgel van irántam. Jonatán akkor így felet: - Kipuhatolom atyámnál a dolgot, te pedig gyere a harmadik napon az Útmutató kőhöz, és én kilövök három nyilat, mintha célba lőnék. És utánuk küldök egy gyereket, és ha azt mondom neki: "mögötted vannak", akkor hozd elő a nyilakat, mert az annak a jele, hogy atyám békességgel van irántad, és nincsen baj. Ha azonban azt mondom: "előtted vannak", akkor menj el, mert elküldött téged az Úr. Amikor aztán újholdkor leültek mind a király mellett, Dávid helye üresen maradt, de Saul csak másnap kérdezősködött felőle. Jonatán pedig azt felelte: - Elkéredzkedett tőlem Betlehembe, és én elbocsátottam. Ekkor felgerjedt Saul haragja, és azt mondta Jonatánnak: - Te elfajult gyermek! Kiválasztottad Isai fiát a magad és az atyád gyalázatára! Mert amíg Isai fia él a földön, addig sem az életed, sem a királyságod nincs biztonságban. Hozasd ide, mert ő a halál fia! Jonatán pedig megkérdezte: - Miért kell meghalnia, mit vétett? Akkor Saul utána dobta dárdáját, és Jonatán ebből megértette: atyja elvégezte magában, hogy megöli Dávidot. Jonatán ekkor nagy haragjában felkelt az asztaltól, és kiment a Dáviddal megbeszélt helyre. Kilőtte nyilait, a gyereket pedig utánuk küldte, és azt mondta neki: - Még előtted vannak! Amikor a gyerek visszahozta a nyilakat, Jonatán beküldte a városba nyilaival és íjával. És akkor Dávid előjött rejtekhelyéről, és egymás nyakába borultak sírva. Jonatán pedig azt mondta: - Eredj el békességgel! Emlékezzél a hűségesküre, amelyet egymásnak tettünk, hogy szeretjük egymást, mint saját lelkünket! Ámen!