Boáz elveszi Ruthot
(Ruth 2. - 4. fejezet)

És akkor azt mondta Naómi Ruthnak: - Édes lányom! Ne keressek neked nyugalmat, hogy jól menjen sorod? Talán nem rokonunk Boáz? Hát akkor fürödj meg, kend be magad illatos olajjal, vedd magadra ruhádat, és menj le a szérűre, a szántóföldön, ahol Boáz arató ünnepet tart, és amikor lefeküdt, menj oda hozzá, és mond neki: "Terjeszd ki takaródat, mert te vagy a legközelebbi rokon!" És ő majd megmondja neked, mit cselekedj. Ruth el is ment a szérűre, és úgy cselekedett, amint Naómi mondta neki. És Boáz azt felelte: - Az Úrnak áldottja vagy, édes lányom! Jól tetted, hogy szereteteddel nem az ifjak után jártál, sem szegénye, sem gazdagja után. Most hát , édes lányom, ne félj! Mindent, amit mondasz, megteszem neked, mert tudja rólad mindenki, hogy derék asszony vagy. És bizony igaz, hogy én közeli rokon vagyok, de nem a legközelebbi. Mert a törvények szerint a legközelebbi rokonnak van joga megváltani a megözvegyült asszonyt. Ezért, ha az a férfi megvált téged, jó, váltson meg! Ha azonban nem akar megváltani, akkor én váltalak meg. Ruth pedig ott feküdt a szérűn a férfi lábánál, és reggel Boáz hat mérték árpát adott neki, hogy ne üres kézzel menjen haza az anyósához. Amikor Ruth hazatért, és elmondta anyósának, mit mondott Boáz, Naómi azt felelte: - Legyél veszteg, lányom, mert nem nyugszik a férfi, amíg el nem intézi ezt a dolgot!Boáz akkor felment a városba, a város kapujánál megállította Elimélek legközelebbi rokonát, és elmondta, mi járatban van. És azt mondta: - Nem válthatom meg magamnak, mert elveszítek akkor más örökséget; váltsd meg te magadnak. Boáz pedig azt mondta a körülöttük álló népnek: - Ti vagytok a tanúk, hogy lemondott a javamra. Azok pedig így feleltek: - Mi vagyunk a tanúk! Tegye az Úr az asszonyt, aki a házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették fel Izrael házát, és szerezz magadnak általa nevet Betlehemben! Boáz akkor elvette Ruthot, és az szült neki egy fiút, és Obednek nevezték. És Obed lett az apja Isainak, és Isai Dávidnak. Ámen!