szellemisége, lényege 28. rész

Isten a nevét ebben a korban is naggyá fogja tenni, meg fogja mutatni, hogy az Ő neve nagy. Bár a világ el akarja a nevét homályosítani, egy értéket úgy is meg lehet tagadni, hogy beletesszük az értékes tárgyat a sok értéktelen tárgy közé. Benyomja a világi sajtó egy masszába a vallásokat, nem látják az emberek, hogy az összemaszatolásban mi a csapda. Nekünk erősen kell állni az igazságban és tisztában kell lenni a vele kapcsolatos igazságokkal. Megszentelés nemcsak a név kimondása, hanem, hogy hiszek abban, amit a név hordoz. Isten még földrajzi helyről is gondoskodott, hogy oda helyezte a nevét az ószövetségben: először Siloba, majd később az Úr megmutatta, hogy ezt a nevet örökre Jeruzsálembe helyezte, és oda építette fel a templomot. A templom jelentősége abban áll, hogy Isten arra a helyre helyezte a nevét, az a hely az imádkozás háza, helye, a mai napig is Jeruzsálem. Ez a rendtartás megmaradt az Újszövetségben. Amíg fel lehetett menni a Templomba, az apostolok mentek rendszeresen a imádkozni a Templomba. Nem a budapesti templomokra kell most gondolni, mert abba kétlem, hogy bementek volna az apostolok. Ez a hely el van választva annak ellenére, hogy Izrael fiai a helyet megszentségtelenítették és ezért a dicsősége kivonult a Templomhegyről. A fő oka a kálváriának, szenvedésnek, a mai napig tartó küzdelemnek az, hogy az ószövetség ideje alatt az Úr nevét megszentségtelenítették, és bálványokat, idegen istenek helyeztek az Úr mellé. Isten féltékenyen őrzi a nevét és Jeruzsálemet, ahogy az emberek is féltékenyen őrzik a jó hírnevüket. Izrael visszaélt azzal, hogy megkapta ezt a nevet. Nem szentelték meg, különösen az első időszakban, a judaizmus első korszakában nem a Bibliatanulmányozás állt a központban, hanem az ünnepekre mentek fel. Ez csak a babiloni fogság után lett szisztematikus igetanulmányozás. Nem elég csak ünnepekre feljárni Jeruzsálembe, hanem fontos lett volna előbb megcsinálni a zsinagógákat, és a törvénybe való elmélyülést. Ha megtették volna, nem biztos, hogy sor került volna az aposztáziára, amelyre sor került a déli királyságban, és Manasse korában. Annyira elszakadtak az Igétől, hogy nagy reformkort indított el, amikor megtalálták az Írásokat. A kereszténységben is így volt, az emberek kezében imádság könyv volt/van, nem a Biblia. Nagy dolog volt a 60-as években, hogy a katolikusok kiadták a Bibliát, a 2. vatikáni zsinat tette ezt lehetővé. Ma ezt természetesnek veszik az emberek, de a katolikusok tömeg mértekben csak a 60-as évektől tudták elérni a Bibliát. Akkor elkezdődött a karizmatikus mozgalom a katolikus egyházban, ezért behúzták a kéziféket. A reformáció is így indult el, Luther engedéllyel tanulmányozta a Bibliát. Ha megismerik az emberek Isten beszédét, nehezebb a vallásos csalásnak átvinni az akaratát, átverni az embereket. Előfordulhat, de nehezebb becsapni akkor az embereket. Az ünnepre való feljárás nem biztosított tehát megtartatást az embereknek, amikor megtalálták az Írásokat, hangosan felolvasták az emberek előtt, akik csodálkoztak, és elhatározták, hogy mindent úgy fognak tenni, de már késő volt. Most is, ha valaki nem olvassa a Bibliát, nincs tisztába a Név jelentőségével. Nem elég csak gyülekezetbe járni, fontos rendszeresen tanulmányozni, olvasni Isten beszédét. Ne hagyd el Isten beszédét, gonosz korban élünk. A csaló, hitető keresi kit tud félrevezetni, becsapni. Állandóan hintsd meg gabonamaggal a szívedet. Nem elég csak az Istentiszteleten hallgatni az Igét, az ördög el akarja lopni az emberek szívéből Isten beszédét. Ekkor nem tudnak Isten jelenlétébe megmaradni az emberek, nem tudnak erősödni, fejlődni, hanem aposztatát lesznek az emberek, pokolba fognak kerülni. A szíved megtartója, kősziklája Isten beszéde. Decemberben különösen, amikor az emberek idegesek, kapkodnak, futkároznak, fontos, hogy ne tántorítsd el magad Isten beszédét. Karácsonykor is Isten beszédével és nem bejglivel kell élni. Tartsuk meg Isten beszédét, Isten beszédéhez való viszonyunk tükrözi, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. Ha nem helyezed az Igét. Ámen!