Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.03.17.,


Mit vár el igazán Isten?

Olvasmány:
Lk 14,1-6


"Hozzájuk pedig így szólt:
"vajon ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba,nem húzza-e ki azonnal." (Lk 14,5).



Ne csak a kedvedre való elvárásokat teljesítsd,hanem azokat is,amelyek által épp ma épp téged akar
Isten használni!




Jézus Krisztus gyakran konfrontáldott a zsidó vezetőkkel a törvény eltérő értelmezése miatt.
mai igénk ennek egy epizódját tárja elénk.
Egymásnak feszül itt ugyanis két koncepció: a Tóra betűjének minden más szempontot maga alá gyűrő
szolgálata,illetve a Teremtő semlegességét tükröző célközpontú könyörületesség.

Ne gondoljuk,hogy ettől a fajta esendőségtől mi,----a történetben szereplőktől térben-időben--
örökségben távol eső---keresztények mentesek vagyunk.!

A törvényeskedés lelkülete újra meg újra vallási kultúrában megtalálja létformáját,mert egyáltalán

nem a bűnre való kísértésként jelenik meg,hanem ellenkezőleg:

inkább a kegyesség látszatát erősíti.Pedig csak egyetlen kérdésre kellene minden helyzetben őszintén
keresni a választ:

Mit vár el igazán Isten?

S ebben a hangsúly az "igazán" bővítményen van.


Hajlamosak vagyunk magunk válogatni az Úr elvárásai közül---éppen az élethelyzetünknek,indulatainknak,
kedvünknek aktuálisan leginkább megfelelőt tulhangsulyozva. Isten rendeltetéseit egymás ellen
kijátszani eleven bűn,hiszen ha valaki " tudna jót tenni,de nem teszi: bűne az annak." (Jak 4,17).
/VE/



S valaki mindig vár.
mert Jézus mindig mindeütt ott van.
Ott a zajban,a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen,őrizzen,védjen,
hogy tanácsoljon,segítsen,áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
(Túrmezei Erzsébet: Ahol ránk Jézus vár).



Azzal hirdeted a feltámadás valóságát és örömét,ha az élő Jézus Krisztust követed,nem csupán az elveit.

(Ap Csel 17,3 ).

Válasz

NAPI--PARANCSOK


Napi-parancsod minden reggel várom,
s minden reggel elhangzik mind a három,:
"Jöjjetek!" "Maradjatok!""Menjetek!"
Hangodra boldogan figyelhetek.

"Jöjjetek hozzám!" Induhatunk újra.
Szíved,kincsesházad kitárt kapuja
minden nap vár, be nem zárhaja semmi.
Indulhatok áldást és erőt venni.
minden nap új erőt és új kegyelmet.
közelebb hozzád! Mind mélyebbre benned!

S a másik parancs? "Maradjatok bennem!"?
Boldogság annak is annak eleget tennem,
beléd rejtőzni,megmaradni nálad,
érezni,hogy Lelked lelkembe árad,
hogy már nem én,Te vagy a szóban,tettben,
titokzatosan veled eggyé lettem:
Te énbennem és én., Krisztusom,benned!
Csodálni,áldani örök kegyelmed!

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.03.16.,



Szükség szerinti üzenet

Olvasmány:
Lk 13,31-35


"Jeruzsálem.Jeruzsálem,aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat,akik hozzád küldöttek,hányszor
akartam összegyűjteni gyermekeidet,mint tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!" (Lk 13,34 ).

Az Úr azért ítél meg,hogy neki kelljen elítélnie.



Jézus két megszólalás közül a Heródes Antipászra vonatkozó csak Lukácsnál található meg,viszont
a Jeruzsálemnek,azaz a választott népnek címzett,rajta kívül még Máténál is.
Ott --kiterjesztve a farizeusoknak szóló fedését---a nagyheti események sorába,itt pedig a Gallileából
Judeába vezető út leírásába,illeszkedik bele,
így az utolsó mondatban szereplő titokzatos időpont (35b.v. ). meghatározását nehézzé téve.
E zsoltártöredék kapcsán,akár Jézus második eljövetelekor való megvalósulásra gondolunk is,sokkal
inkább célravezető a jelen tragikus állapotszomorú jellemzésén töprengenie az igeolvasónak.
Hasztalan a jövővel a jelen terhére foglalkozni,mivel a jövőben elvezető út mindig a jelen köveiből
épül. Ha valaki csak az áhított jövendőn ábrándozik,pont az annak zálogát alkotó pillanatnyi lépteit
hagyja.
figyelmen kívül.

A Megváltó fájdalmat és keménységet tanúsító szavai a jelenre irányítják a mindenkori hallgatóság
figyelmét,azzal a céllal,hogy még időben korrigálhassa a jövőt siettető lépéseinket.

Engedd szívedbe hatolni az annak állapotára vonatkozó véleményezést.!
Lehet,hogy kellemetlen,de biztosan szükséges...!" Amikor az Úr ítél minket,akkor nevel,hogy a világgal,
együtt el ne vesszünk." (1Kor 11,32). /VE/



Szükségem van az életre,
mint a méznek a méhekre,
mint anyának a gyermekére,
Atyának az Istenére...

(Pozsonyi Gábor ).



Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrak szeretete,a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol
a távolban vannak.
Olyan könnyű azokat az embereket szeretni,akiket nem ismerünk,akikkel sohasem találkozunk
Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalra,emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal!

Így csaljuk meg a lelkiismeretet.Nem! Azt a felebarátodat szeresd akivel együtt élsz, s aki
a terhedre van.! (Lev Tolsztoj).


Az hirdesse a megtérést és Isten bocsánatát,aki éli és tapasztalja annak nagyszerűségét és örömét.
(Lk 24,47 ).

Válasz

MEGMENTETT!


Jöjj az áldás kútfejéhez,
Hangolódj fel,én szívem!
Golgotáról drága forrás,
Csörgedez: a Kegyelem.
Szent örömmel zengi ajkam
Tüzes nyelvek énekét:
Drága Jézus,Üdvözítőm
Értem adta életét!

Messze jártam,bűnben éltem,
Ám kegyelme rám talált,
Szakadékban,nagy mélységben
Hallottam hívó szavát.
Szomjat oltó szent szerelme
Most az áldott Hegyre hív,
Békességét kiárasztja,
Áldott hangja boldogít,

Mérhetetlen adoságom
Hogy törlesszem,Jézusom?
Életem nagy tartozását
Megfizetni nem tudom,
Köss magadhoz,drága Pásztor,
Tied már a életem,
Irgalmadnak szent pecsétje,
Égjen mindig szívemen!

Gerzsenyi Sándor

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.03.15.,


Vágy a szabadulásra

Olvasmány:
Lk 13,22-30


"Egyszer valaki azt kérdezte tőle: "Uram,kevesen vannak-e,akik üdvözülnek?" ( Lk 13,23a )




SZABADSÁGVÁGYAMAT Krisztus szabadítása tölti be egyedül.


A kérdés jó helyen,a legilletékesebb személynek hangzik.Csak a kérdés tartalma kíván pontosítást.
Ezt a lényegi javítást teszi meg a megkérdezett Jézus. A kérdező felé.És felénk,sokadik hallgatók
felé is.

Az elméleti tudás az üdvözülők számáról személyes érintettség nékül elveszettséget jelent.
A tudás az üdvözülés módjáról,úgy,hogy én magam kimaradok abból,tragikus.Pedig éppen az én
megmentésemről,megmentettségemről van szó.

Rólam van szó.Üdvösségemről beszél az Úr. Élet-halál harcot vívó,agonizáló igyekezetemet,önátadásomat
igényli most,hogy ne legyek a későn bemenni akarók között.

Ha erre a mostani igyekezetemre eljutok,akkor már nem az elmélet,a megmentettek száma lesz a kérdésem
többé,hanem bemenetelem a szoros kapun. Mindenáron. Hiszen az árat,hogy az ajtó nyitott legyen,
nem én fizetem meg,hanem az értem életét adó Krisztus.


Nemzeti ünnepünk,napján a szabadságra vágyó,azért harcot,életáldozatot felvállaló elődeink előtt
hajtunk fejet.

Nemzeti ünnepünk napján a szabadítást megszerző Úr szavának engedjünk: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun! Ha már bementünk,hálás szívvel ünnepeljük a Szabadítót!

És hívjunk hozzá minden szabadságra vágyót!

A saját szabadságáért még midig küzdőt. /Mj/



Keletről nyugatig neved áldja minden,
Régi fényt,új lángot adj nekünk,nagy Isten
Pogányok jöttek be szent örökségedbe,
Istenünk,hová tűnt szívünk régi kedve.
(Juhász Gyula: Könyörgés szabadulásért)


A mennyei világ legnagyobb látható csodája Jézus Krisztus feltámadása mindmáig. Isten bizonyította
az igazság örök erejét,valóságát. (Ap Csel 10,40).

Válasz

VESZTETT CSATÁK, CSÚFOS FUTÁSOK!


Veszett csaták,csufos futások!
bármerre nézek,mást nem látok.
Miként a sár,amelybe
Követ hajítanak be,

Ugy freccsen szét a harcok mezejéről,
Oh nemzetem képedre a gyalázat,
S a hit már-már sokak szívében gyérül,
Hogy mindörökre jármodat lerázod.
Ki ismer engem csüggedőnek?
Kislelküséggel engemet ki vádol?
De aggodalmak néha rám is jőnek
Most a jövő rejtélyes távlatából,
Jönnek,miként az éji denevérek
S el-elvisítják itten megukat.
Hogy rá szívemben hidegérzést érzek
És lélekzésem szint elakad.

Hazám,hazám,magyar haza,
Elátkozott föld vagy hát?
Ki volt ki így megátkozza?
Hogy rajtad a szabadság
Örökké csak földönfutó legyen,
Ki pillanatra hozzád menekül.
De amint jön,megint megyen,
Elűzik kérlelhetetlenül!
Hányszor kelénk fel három század óta,
Lerázni hősleg a bilincseket!
S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,
Mely meghaított keblünkből eredt.
S ájulva amint a földön feküdtünk.
Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.

Most talpon állunk újólag...
Azért állottunk volna fel,
Hogy újra földhöz sujtsanak?
Nem,nen,most győzni vagy meghalni kell!
Csatára,nemzetem,
Halál vagy győzelem!
Föl,föl, te jobban nem szeretheted
A szép halálnál a csúf életet,
Te inkább sírba fekszel,mint mocsárba...
De aki kész a hős--halálra,
Az diadalmaskodni fog.
Induljatok
Százezrével,miljomával
A szólgaság Egyiptomából
A szabadsági Kánaánba.
Mint Mózes népe hajdanában!

Nekik volt,van nekünk is istenünk,
Ő fog vezetni tűzoszlop képében,
S az ellenség kiomló vére lészen
A vörös tenger,melyen átmegyünk



PETŐFI SÁNDOR 1848,december

Válasz