Azt mondja Jézus: "Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem ismeri Őt. de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árván, eljövök tihozzátok." (Jn 14,16-18)Ez a világ éppen az erőteleneket szokta kivetni magából. Ez a világ nem bírja az erőtelent. Eldobja, leírja, kiveti magából. Ha már nem tudja használni, ha már csak gondot okoz, ha csak foglalkozni kellene vele, akkor nem kell! Menjen és oldja meg a maga sorsát, ahogy tudja! Nincs irgalom! Még ki is gúnyolja az erőtlensége miatt.Ezzel szemben a Szentlélek éppen a nyomorultaknak a gyámolítója. A reformáció korabeli énekekben gyakran ott van ez a kifejezés. A nyomorultak gyámolítója, árváknak édesatyja. A kicsik mellé áll, akik éppen bajban vannak. Akik nem kellenek senkinek, akik maguk sem tudnak felállni. Akik már le is mondtak arról, hogy érdemes legyen továbbmenni, pontosan azok mellé áll oda, és nem alkalmi segítségként, hanem így, ahogy itt Jézus mondta: bennük lakik, náluk marad mindörökké.Ezért van az, hogy a hívőknek a bajban is van békességük, mert nincsenek egyedül. Körülveszi őket egy mikroklíma, a Krisztussal való közösség, mert a Krisztusban vannak, és van bennük egy titokzatos erőforrás, a Szentlélek, akit kaptak Krisztustól. Kívülről védi őket a Krisztussal való közösség, belülről táplálja az életkedvüket, reménységüket, lelki és sokszor testi erejüket is a bennük folyamatosan ott lakó Szentlélek. És még haláluk óráján sincsenek egyedül.A legtöbb pünkösdi ének utolsó vagy utolsó előtti versében ott van ez a bizonyosság. Tessék elolvasni a 368. énektől hátrafelé, ahol a pünkösdi énekeink vannak. Mindegyikben megszólal ez, hogy: halálban is te légy, Uram velem. Vagy, te vagy, Uram velem. Ez a csendes, belső bizonyosság, hogy megdobálhat a sorsnak a vihara, otthagyhat mindenki, csalódhatom a hozzám legközelebb állóban is, még önmagamban is, de az a Vigasztaló, akit Jézus küldött, velem marad mindörökké, "mert bennetek marad, és nálatok lakik" - ahogy Jézus ígérte.Most már ideje, hogy megkérdezzük: kicsoda is a Szentlélek? Mert ezzel kapcsolatban oly sok bizonytalanság él emberek gondolataiban. A Biblia azt mondja: maga Isten. Az élő Isten, aki először úgy jelentette ki magát mint teremtő és gondviselő Atya, mint aki uralkodik felettünk. Aztán kijelentette magát Jézus Krisztusban, mint aki mindenben szolidáris velünk és egészen közel jött hozzánk. Átvállalta az adósságunkat is és kifizette a kereszten; és aki a Szentlélekben úgy jelentette ki magát, mint aki még közelebb jön az emberhez, be egészen a szívébe és onnan belülről irányítja a gondolatain, az akaratán keresztül. Onnan belülről a hívőnek eszébe juttatja mindig azt, amire szüksége van. Segít érteni az igét, könnyűvé teszi az igének való engedelmeskedést, megtanít igazán imádkozni, a Lélek által imádkozni. Elsegít rendíthetetlen bizonyosságra, mint Vigasztaló minden bajban ott van közel, és velünk marad mindörökké.Ki kaphatja a Szentlelket? A Biblia azt mondja: mindnyájan úgy születünk, hogy nincs bennünk Isten Szentlelke. Mindannyian Lélek nélkül indulunk el az életbe. Menet közben lehet kapni Isten Szentlelkét. Aki az Úr Jézust befogadja hittel a szívébe, az kapja az Ő Szentlelkét, mert az Úr a Lélek. Az ilyen ember lesz azután képes arra, hogy eszébe jut a szükséges ige, hogy érti Isten igéjét, hogy örömmel engedelmeskedik, hogy tud imádkozni, hogy bizonyossága lesz, hogy megtapasztalja, ki az a nagy Vigasztaló és Pártfogó, aki a Szentlélek, és örömmel konstatálja, hogy csakugyan velünk van mindörökké, életünk minden pillanatában.Isten annak adja, aki érzi a hiányát, aki szenvedni kezd anélkül, aki a Szentlélek. Aki éppen ezért vágyakozik, sőt kéri is Isten Szentlelkét. Aki a legkisebb dolgokban elkezd engedelmeskedni neki. "Ád az Isten Szentlelket azoknak, akik néki engednek" (ApCsel 5,32)Ámen.