Ma gondolkodjunk el, ezen a mai példabeszéden: - - „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.” - „Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.” - „Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt felelte: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.” Ám az erősködött: „Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.” Ő azonban így felelt: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.” ( Lk 16,19 - 31 ) - Legyen fontos számunkra is az, hogy meglássuk, és észre vegyük a rászoruló, segítségre váró testvérünket! Talán sokszor, nem is a valami hiányzik felebarátainknak, hanem a Valaki, azaz, éppen mi hiányzunk nekik. Ugye, van olyan, hogy valaki nem szimpatikus nekünk, talán ki nem állhatjuk, az idegeinkre megy az illető? Igen van ilyen, de mégis ezeket is kell szeretnünk! Gondoljunk mindig arra, hogy Jézus olyan nagyon mélyre jött azért, hogy segítsen nekünk. Jézus, lejött egészen ide közénk, ahol a bűn minden embert szegénnyé tesz és ezért vagyunk tele a szeretetlenség sebeivel. A mennyből lejött a betlehemi istállóba, majd keresett minket szegényeket, és meghalt a keresztfán, hogy segítsen nekünk. Gazdagságát, szeretetét szétosztotta mindnyájunknak, hogy mi is gazdagok lehessünk. Ha találkozni akarunk Vele, ha meg akarjuk Őt találni, akkor oda kell menni Őhozzá, oda a kereszthez, oda a feltámad élő Jézus Krisztushoz. Ott fogjuk igazán meglátni, hogy milyen egy ember magánya, szenvedése. Ott látjuk meg az emberek magányát, a tehetetlenségét, a gyengeségét, a bánatát, szeretetre szorultságát! Soha ne menjünk el Jézustól, és ne menjünk el a rászoruló embertársaink mellett, ne hagyjunk senkit magára!