Jóság
„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8)

Minden nap elmulasztjuk lehetőségeit annak, hogy jók legyünk, azért, hogy megtartsuk magunknak azt a pár másodpercet. Egy szerző így írt: „Amikor úgy bánok az emberekkel, mintha akadályok lennének, vagy csupán eszközök a dolgok elvégzésére, kisebb emberré leszek. Minden egyes durva megjegyzéssel… elutasító tekintettel… foghegyről odavetett kurta válasszal egy kicsivel többet elveszítek önmagamból… Istennel való kapcsolatom kárt szenved.” Pál azt mondja: „A Lélek gyümölcse pedig… jóság…” (Galata 5:22), Istent szem tudjuk szeretni, ha nem vagyunk jók azokhoz, akiket ő szeret.

Emlékezz Ruth és Naomi történetére! Amikor megözvegyültek, Ruth azt mondta idős anyósának: „Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak… Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17). Figyeld meg Dávid és Jónátán barátságát! Amikor Saul megpróbálta megölni Dávidot, Jónátán kiállt mellette és „úgy szerette őt, mint önmagát” (1Sámuel 18:3), bár ez azt jelentette, hogy feláldozza annak esélyét, hogy valaha is király legyen. Nézd meg Dávid viszonyulását Mefibósethez! Abban a korban, amikor szokványos gyakorlat volt, hogy az újonnan trónra lépett uralkodók kiirtották vagy száműzetésbe küldték a korábbi dinasztiához tartozókat, Dávid megkereste Jónátán fiát, és azt mondta: „Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel” (2Sámuel 9:7). Gondolj a súnémi asszonyra, aki észrevette, hogy Elizeus gyakran megy el a háza előtt, ezért építtetett neki egy szobát, hogy a próféta betérhessen oda, ha fáradt (ld. 2Királyok 4:9-10).
A jóságot sosem fogod megbánni.
Og Mandino monjda: „Bánj mindenkivel, akivel találkozol, úgy, mintha éjfélre meghalna. Fordulj felé minden gondoskodásoddal, jóságoddal és megértéseddel, nem gondolva jutalomra, és életed többé nem lesz a ugyanolyan, mint azelőtt volt.”