2023. július 23. – Évközi 16. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszol: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettőt. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amit fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszol: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”
Mt 13,24-43

Elmélkedés

A jó és a rossz megkülönböztetése
A magvetőről szóló példabeszédet folytatja a mai evangélium. Jézus újabb példázatot mond arról, hogy a mag elvetésével még nem ér véget a történet. Jön az ellenség, Isten ellensége, aki szemmel nézi, hogy az emberekhez eljut a tanítás, amelyet követve üdvözülhetnek, Istenhez juthatnak. A gonoszt az irigység motiválja cselekedetében. A rossz tanítás, a tévtanítás konkolyát hinti az emberi szívekbe, hogy mindenkit összezavarjon, megtévesszen. A jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, környezetünkben, hatással van ránk. Isten azért adja nekünk az igazság tanítását, hogy az üdvösségre jussunk. A gonosz, a sátán ezt meg akarja akadályozni, ezért nyúl a hazugság, a megtévesztés eszközéhez. Hiába próbálnánk, nem tudjuk magunkat függetleníteni, különeni a rossztól. A szolgák is ezt akarják, erre keresnek megoldási lehetőségeket. Az ő okosságuk abból látszik, hogy felismerik a jót és a rosszat, és a kettőt meg attól függően különböztetni. Felismerik, hogy mi a búza és mi a konkoly, mit vetettek ők és mi származhat mástól. A bölcsességüket azért kell kiemelni, mert bizony sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, és ez megnehezíti választásunkat, döntésünket.
A példabeszéd Egyházra is vonatkozik az Isten megnyilvánulására, s jelen van a rossz és a jó. El kell ismernünk, hogy Egyházunknak vannak bűnei, sa keresztények is vannak, mint mások, számtalan hibát követnek el, de ezért az Egyházat szentnek is valljuk, tehát olyan közösségnek, akiknek tagjai az életszentség megvalósítására törekszenek. A Krisztushoz tartozók sokszorosan világi módon gondolkodnak és nyilvánul meg magatartásukban is, ezért állandóan keresik az odafönt valót, sa földi életből a menny felé törekszenek. Emberi oldalról sokszor megtapasztaljuk a gyarlóságot és az esendőséget, de ezért bőségesen részesülünk a kegyelemben is, amely szüntelenül felemel minket. Egyházunkban emberi és isteni elemek vannak jelen együttesen, sokszor bizony konkoly keveredik a búza közé, de ezt a kettősséget csak a hittel lehet megérteni és elfogadni.
Jézus azért alapította Egyházát, hogy ez a közösség ne kitaszítson, hanem összegyűjtsön minden embert. Szükség van a hibák felismerésére és a bűnök megvallására, de ezeket a sebeket az Egyház keretén belül kell orvosolni, hogy a bűnös megtérjen és rátaláljon az Istentől jövőre és az Egyház által közvetített kegyelmi ajándékokra. Isten türelmes, engedékeny, időt ad mindenkinek a lelki megtisztulásra és vétkei beismerésére. Ne legyünk türelmetlenek vagy könyörtelenek! Ne akarjunk azonnal ítélkezni és rögtön megoldani minden helyzetet, mert nem ez a feladatunk! Ne gondolkodjunk rövid távon! A hibákat látva sem kell kétségbe esnünk, mert mindenkor számíthatunk Isten kegyelmére. Isten előretekintő, és hosszú távon gondolkodik, egyedül az ő joga ítéletet alkotni. A szolgák ugyan rögtön nekifognának a gyomlálásnak, de a gazda, Isten későbbre halasztja ezt. Isten tudja, hogy a gonosz megkísért minket. Tudja, hogy nem az ő üdvözítő szándéka az egyetlen erő, ami hat ránk. A jó és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata. Nem a mi feladatunk, hogy ítéletet alkossunk és azt végrehajtsuk. Az a dolgunk, hogy szabad döntést hozzunk a jó mellett. Elég volt a gazból! Eljött az ideje, hogy jó magot vessünk a földbe!