2022. szeptember 18. – Évközi 25. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Lk 16,1-13

Elmélkedés

Kinek szolgálsz?
A hűtlen intézőről szóló jézusi példabeszéd több eleme is félreértésre adhat okot, ezért nagy körültekintéssel érdemes azt elemeznünk. Mindenekelőtt azt érdemes megfontolnunk, hogy vajon igaz lehetett-e a vád, hogy az intéző hűtlenül kezeli urának vagyonát? Egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ez valóban így történt. Elképzelhető az is, hogy csak rosszindulatból, irigységből, igaztalanul vádolták meg őt. A gazda pedig bármiféle vizsgálat nélkül el is hitte a rosszakaratú híreszteléseket, s még lehetőséget sem adott arra, hogy intézője védekezzen a vádak ellen, amelyek hamisak is lehettek.
Az igazságtalan helyzetbe került intéző gyors megoldást keres. Az adósleveleket úgy írják át, hogy az adósok tartozását jelentősen csökkentik. Az intéző valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a meglehetősen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A hitelező úrnak persze így is maradt bőséges haszna az üzleteken, legfeljebb kevesebb. Itt fontos megjegyeznünk, hogy bár a zsidó törvények Jézus korában szigorúan tiltották az uzsorakamatot, ez a hitelezési forma mégis létezett. Az adósok a rendkívül magas kamat miatt a kölcsönkapott dolgok sokszorosát fizették vissza.
És mit kezdjünk azzal a megjegyzéssel, hogy „az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el?” Egyértelmű, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás, azaz a csalás utánzására bátorítja tanítványait, hanem azért dicséri meg az intézőt, mert nehéz helyzetében leleményes módon sikerült barátokat szereznie, s ezzel biztosítania megélhetését a jövőben. Jézus nem az erkölcstelen, törvénytelen eszközök használatára buzdít tehát, hanem legfeljebb az okos, gyors döntést és a céltudatos cselekvést helyesli. Céljaink elérésében mindig az igazságosság, a becsületesség és a tisztesség legyen a vezérelvünk!
Az evangéliumi rész lezárásában Jézus a következőt mondja: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak.” A Szentírásban a szolgálatnak két, egymástól különböző jelentése van. Egyrészt találkozunk a szabad szívvel végzett istenszolgálattal, másrészt a kényszerből, embereknek végzett rabszolgamunkával. Az istenszolgálat felemeli, a rabszolgaság megalázza az embert.
Érdemes odafigyelnünk a szolgáló Jézusra. Egymással versengő tanítványai számára a rá váró szenvedések harmadszori megjövendölése után világossá teszi, hogy „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Az apostoloknak és a tanítványoknak követniük kell Mesterüket a szolgálatban is. Jézus szolgálatának legmeghatóbb jele, amikor az utolsó vacsorán, a rabszolgák feladatát végezvén, megmossa apostolai lábát. Cselekedetét befejezvén lelkükre köti, hogy ha ő vállalja a szolga szerepét, akkor nekik is ezt kell tenniük. Ez a kérése azonban túlmutat azon az embereknek végzett szeretetszolgálaton, amelyet a lábmosás jelképez. Az Úr ugyanis vállalja a próféták által előre megjövendölt „szenvedő szolga” szerepét, amikor megváltásunk szolgájaként végigjárja a szenvedés útját és üdvösségünk szolgájaként meghal a kereszten. Íme ez az Atya akarata előtti tökéletes meghajlás, ez a tökéletes engedelmesség és istenszolgálat.
Jézus életpéldája segítsen minket annak eldöntésében, hogy életünket kinek a szolgálatába érdemes állítani!