2017. február 19. – Évközi 7. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle. 
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. 
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!

Mt 5,38-48

Elmélkedés:

Az ellenségszeretet gyertyája 
Mert bizony világító gyertya a törvény, amíg el nem fújják – írja egyik novellájában Tömörkény István. A régies magyar nyelvezetéről és kiváló humorérzékéről ismert író az igazságszolgáltatásra érti megjegyzését, amelynek sosem szabad elfújni a törvényesség és az igazságosság lángját. 
És bizony világító gyertya Krisztus törvénye, minden szava, amíg el nem fújják. A leghamarabb talán az ellenségszeretet parancsának gyertyáját fújnánk el. Mert ez bevilágít szívünk legmélyebb helyeire, lelkiismeretünk legrejtettebb zugaiba. Az Úr legtöbb törvényét megértjük, azaz azok értelmét belátjuk, de mit kezdjünk az ellenségszeretet parancsával? Miért van erre szükség? Miért közeledjünk jószándékkal azokhoz, akik ellenségnek tekintenek minket? Miért tegyünk jót azokkal, akik ártanak nekünk? Miért imádkozzunk azokért, akik üldöznek és gyaláznak minket? Ilyen és hasonló kérdések ébrednek bennünk, amikor az ellenségszeretet parancsa előkerül. 
Talán érdemes abból kiindulnunk, hogy nem lehetetlen a szeretet kinyilvánítása ellenségeink, üldözőink felé és erre több példát is említhetünk. Ott van például az Egyház első vértanújának, Szent István diákónusnak az esete, aki megkövezése előtt így imádkozott bántalmazóiért: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60). Ugyanilyen lelkületről tanúskodnak Szent Pál apostol szavai, aki missziós útjai során többször találkozott azzal, hogy ellenségesen fogadták: „Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak minket, mi jó szívvel felelünk” (1Kor 4,12-13). Idézzük még fel Szent Péter apostol intését is, amelyet szintén a Szentírásban, az ő első levelében olvashatunk: „Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást” (1Pét 3,9). Lám, ő, aki annak idején arról kérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátanunk embertársainknak (vö. Mt 18,21), évekkel később már világosan hirdeti a szeretetből fakadó megbocsátás elsődlegességét. Szent Ágoston püspök e kérdés tekintetében az Úr Jézus példáját említi, aki nem csak szavaival hirdette az ellenségszeretetet, hanem a kereszten megbocsátott azoknak, akik szenvedését és halálát okozták. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34) – imádkozta. 
A szentek sorából emlékezhetünk még Szent Gellért püspökre, aki mielőtt megölték volna a pogány lázadók, imádkozott értük és megáldotta őket. De gondolhatunk Mórus Szent Tamásra is, aki nem volt hajlandó esküt tenni a király hitellenes törvényeire, ezért börtönbe vetették, majd halálra ítélték. Kivégzése előtt arra buzdította a tömeget, hogy imádkozzanak a királyért, aki őt halálra ítélte. És gondolhatunk Szent II. János Pál pápára, aki meglátogatta a börtönben merénylőjét és kifejezte megbocsátását. 
E példák is mutatják, hogy az ellenségszeretet nem lehetetlen az ember számára. Tegyük meg, amit Krisztus kér tőlünk és legyünk szeretettel mindenki iránt. A minket bántalmazókra és az ellenséges érzületű emberekre is úgy tekintsünk, mint akiket Krisztus megváltott, ezért imádkoznunk kell értük. Legyünk készek mindig a megbocsátásra és a szeretetre!