2021. november 21. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Evangélium

Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?”
Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”
Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?”
Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”
Jn 18,33b-37

Elmélkedés

A kereszt királya
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepli az Egyház, és a katolikus hívők, akik szerte a világon különböző országokban és különböző uralmak alatt élnek, arra gondolnak, hogy mindannyian Krisztus országához tartoznak és az ő szelíd uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert. Nem csak evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is királyunknak, életünk urának tekinthetjük. Érdemes engedelmeskednünk parancsának. Emberi erőinket, fizikai és szellemi képességeinket Jézus nem hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az ő országa, Isten országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk.
Jézus Isten országának királya, a szívünk királya, életünk királya. Ha megnézzük, hogy mi a közös pont ezekben a kifejezésekben, akkor odaérünk a Golgotához, a kereszthez és megértjük, hogy Jézus a kereszt királya, királyi hatalmának teljessége és uralmának mibenléte a kereszten mutatkozik meg. Pilátus ezt íratja a keresztre: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Mi tudjuk, hogy többről van itt szó, minden ember királya áldozta fel életét a kereszten. A kereszten is és a feltámadásban is halhatatlan királyként mutatkozik meg Jézus, aki képes minden embernek örök életet adni. Ez nem csupán ígéret részéről, hanem valóban ő az örök élet ajándékozója, az üdvözítő Isten. Nem uralkodni akar rajtunk, hanem az üdvösségre szeretne elvezetni minden embert. Keresztútja királyi út, a megdicsőüléshez és földi küldetésének beteljesedéséhez vezető út. Ha hiszünk benne és parancsai szerint élünk, életünk keresztútja, kereszthordozása a végső megdicsőülésre vezet.
A Pilátus ítélőszéke előtt álló Krisztus eszünkbe juttatja, hogy ő lesz az utolsó ítélet királya. Egyszer majd mindannyiunknak elé kell állnunk, hogy számot adjunk életünk napjairól, tetteiről. Az Úr könyörtelen ítéletet kapott az emberektől, Pilátus az emberi kényszer hatására kimondta a halálos ítéletet. Mire számíthat az utolsó ítéleten az Isten Fiát elítélő ember? Igazságosságra és irgalomra. Emberileg talán összeegyeztethetetlennek tartjuk e tulajdonságokat, de Isten tud egyszerre igazságos és irgalmas lenni. Csupán könyörületére számítva ne legyünk könnyelműek! Csak az igazságra számítva pedig ne essünk kétségbe bűneink miatt, hiszen Isten megbocsátó!
Jézus királysága nem csak az utolsó ítéleten válik nyilvánvalóvá az ember számára, hanem már most is megtapasztalható, de vigyáznunk kell, hogy milyen értelemben beszélünk az ő uralkodásáról. A csodálatos kenyérszaporítást követően, az emberek királlyá akarják tenni Jézust, de ő visszautasítja ezt a szándékot. János evangélista ezt írja: „Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül” (Jn 6,15). Az Úr tehát nem szeretne olyan király lenni, mint a földi királyok. A jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja vissza Jézus, hogy királyként fogadják és köszöntsék, s pár nappal később Pilátustól is elfogadja, hogy királynak nevezze őt, de azonnal jelzi, hogy az ő országa nem ebből a világból való (vö. Jn 18,36). Ez azonnal azt a kérdést veti fel bennünk, hogy milyen ország Jézusé? Jézus királysága nem hasonlít a földi királyok uralkodásához. Földi élete során Jézus nem emberit akart létrehozni, hanem Isten országának evangéliumát hirdette, amely ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött el. Ebbe a titokzatos országba, amelyről Jézus főként csak hasonlatokban beszél, mindenki meghívást kap: az emberek, a közösségek és az egész világmindenség.
Engedjük, hogy Jézus legyen a mi szívünk és életünk királya, hogy bennünk is megszülessen és növekedjen Isten országa!