2021. július 18. – Évközi 16. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

Fáradhatatlanul
A mai evangéliumi szakasz szerint az apostolok visszatérnek Jézushoz tanító útjukról és beszámolnak neki és egymásnak arról, hogyan fogadták őket. Jézustól indultak el és hozzá térnek vissza. Nem tudjuk pontosan, hány napig vagy hétig voltak távol, mindenesetre Jézus észreveszi kimerültségüket, fáradtságukat. Ez utóbbi természetesen arról tanúskodik, hogy küldetésüket nagy lelkesedéssel, odaadással végezték, nem lustán vagy kelletlenül. Nem csoda, ha elfáradtak, szükségük van a pihenésre, ezt szeretné számukra biztosítani Jézus.
Fontos megismételnünk, amiről már az elmúlt vasárnap, a tanítványok útnak indítása kapcsán is szót ejtettünk: nem a maguk nevében indultak el, nem saját tanításukat hirdették, hanem Krisztus követeként indultak, hogy az ő nevében gyógyítsák meg a betegeket, űzzék ki a gonosz lelkeket, és hirdessék az örömhírt. Milyen csodálatos érzés lehetett számukra Jézust képviselni! Milyen szép élmény lehetett számukra, hogy Jézust fogadták személyükben az emberek! Milyen jó érzés lehetett számukra abban a tudatban visszatérni, hogy hűségesen teljesítették küldetésüket, amire megbízást kaptak! Mekkora öröm tölthette el őket, amikor azt látták, hogy az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy hatékonynak bizonyultak, mint amikor Jézus gyógyított.
A visszaérkező tanítványok fáradtak, mert az elmúlt napok vagy hetek nem tétlen lustálkodással teltek, hanem fáradhatatlanul azt tették, amire megbízást kaptak. Jézus azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, és ez a pihenés az ő közelében történik. Elvonulnak egy kis időre a világtól, hogy Mesterüknél újra feltöltődjenek lelkileg. Hozzájuk hasonlóan napjaink igehirdetőinek szintén szükségük van arra, hogy munkájuk teljesítése közben időnként visszatérjenek Jézus közelébe. Jézus küldetést ad nekem, engem is a világba küld, hogy tanítását hirdessem, követségében járjak.
Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem rögtön észreveszi azt is, ha lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül el az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. Fáradhatatlan – ez a leginkább jellemző Jézus magatartására, szolgálatára. Miközben körülötte mindenki fáradt, ő fáradhatatlanul végzi feladatát. Mert a nép Jézust keresi. Nem a tanítványok pihenését akarják megzavarni, hanem Jézust szeretnék hallgatni. Láthatjuk, hogy napokon, heteken keresztül kitartanak mellette. Akár nagyobb távolságokat is képesek megtenni, hogy láthassák, hallhassák őt. Szinte észre sem veszik, hogy nincs ennivalójuk, mert fontosabb számukra az Úr tanításának lelki tápláléka. Minderről a csodálatos kenyérszaporítás esete jól tanúskodik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberek is fáradtak, kimerültek, hiszen napokon keresztül követik Jézust, kitartanak mellette. Jézus pedig nem pihen. Fáradhatatlanul tanít, mert tudja, hogy az embereket szava felüdíti.
Jézus figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre egy kis pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal, valamint szent testével, az Oltáriszentséggel. Jézustól indulok, hogy teljesítsem heti feladataimat és hozzá térek vissza. Mindennapi fárasztó teendőim mellett van-e időm Jézust hallgatni?