2020. szeptember 6. – Évközi 23. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,15-20

Elmélkedés

Gyógyító szeretettel
A mai evangéliumban Jézus arról tanít, hogy mi a teendő, amikor megsérülnek vagy akár megszakadnak emberi kapcsolataink amiatt, hogy valaki hibázik. Az együttélés vagy a közös munka során bizony előfordulnak konfliktusok. Ezek sok esetben figyelmetlenségből, tapintatlanságból vagy türelmetlenségből származnak, de ha nem figyelünk oda rájuk, akkor könnyen elmérgesedhet a helyzet és bizony kifejezetten harag vagy gyűlölet ébred valakiben a másik ember iránt. Mi a teendőnk, ha valaki megbánt minket? Milyen szempontok segíthetnek abban, hogy ne forduljon még rosszabbra a köztünk lévő viszony, hanem helyreálljon a béke?
Az első alapelv, amit meg kell fogalmaznunk Jézus tanácsai alapján, hogy a megromlott kapcsolatokat helyre kell állítani. Nem törődhetünk és nem nyugodhatunk bele a helyzetbe, hanem arra kell törekednünk, hogy békességben éljünk embertársainkkal. Nem tekinthetünk úgy senkire, mint ellenfélre, vetélytársra vagy ellenségre, hanem testvért kell benne látnunk, aki ugyan lehet, hogy bűnös viselkedésével elrontott valamit, de ettől még nem vált méltatlanná szeretetünkre. Ha szükséges, akkor komoly lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy újra helyreálljon köztünk a szeretetkapcsolat. A gyűlölet légkörében nem lehet dolgozni, nem lehet élni.
Szent Ágoston püspök azt mondja egyik prédikációjában, hogy ha valaki hibázik és mi nem figyelmeztetjük őt, azaz nem indulunk el vele a kiengesztelődés útján, akkor rosszabbak, bűnösebbek vagyunk, mint ő. Ágoston arra utal, amit második alapelvként kimondhatunk: a kiengesztelődés keresése kötelesség a keresztény ember számára. Tehát nem csupán lehetőség, hanem lelkiismeretbeli kötelesség. A cél az, hogy a sértést elkövető személy magába nézzen és belássa hibáját. Nem mondhatom tehát azt, hogy majd megvárom, amíg begyógyulnak a sebeim, de nem törődök a másik ember botlásával. Figyelembe kell vennem, hogy valami tüske nyomja a lelkét, ő is megsebzett, lelki terheket hord, fájdalom van a szívében, tehát az ő sebei is gyógyulást várnak, gyógyítást igényelnek. Ha minden rendben volna a lelkiállapotával, akkor biztosan nem bántott volna meg.
De mivel ő is megsebzett, ezért nagyon tapintatosan kell felé közelednünk. Ez a harmadik alapelv, amit a testvéri kapcsolatok helyreállítása során mindenképpen figyelembe kell vennünk. Nem ronthatunk rá a másikra, nem olvashatjuk kegyetlenül a fejére vétkét, mert akkor még jobban elzárkózik. Ha közvetlenül a sértés után hirtelen felindulásból rárontunk, akkor biztos, hogy túlzásba fogunk esni. Inkább gondoljuk át a helyzetet, és ha megnyugodtunk, akkor próbáljunk meg vele leülni és szót érteni. A beszélgetés során nem a magunk igazát keressük, hanem az ő sebét igyekezzünk feltárni és gyógyítani.
Jézus szavai alapján a fokozatosság elvét is meg kell említenünk negyedikként, ami szintén lényeges szempont, s ami a gyakorlatban feltétlenül érvényesítendő. Ha négyszemközti beszélgetés nem vezet eredményre, akkor másokat is próbáljunk bevonni a rendezésbe. Soha nem lehet cél a megszégyenítés, mert akkor a sértő felet védekezésre kényszerítjük és ő minden erejével saját álláspontját fogja igazolni és nem lesz képes kilépni bűnös állapotából.
Befejezésül még egy gondolat: sokszor éppen én vagyok a másik oldalon, azaz én bántok meg valakit és a másik ember próbál engem jobb belátásra bírni. Ilyenkor észre kell vennem az ő jószándékát. Érdemes mielőbb belátnom, hogy hibáztam és megbékélnem embertársammal.
Ha az egyik oldalon a gyógyító szeretet, a másikon pedig a megbánás van, akkor meg fog születni a kiengesztelődés, a megbékélés.