2018. április 28. - Szombat

   Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha ismernétek
   engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és
   látjátok." Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez
   elég nekünk." Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és
   nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
   mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
   Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
   intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
   bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
   énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
   bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
   végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
   azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az
   Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha
   pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
   Jn 14,7-14
   Elmélkedés:
   A mai evangélium az Atya és a Fiú közti kapcsolat mélyebb tartalmára
   világít rá. A háttérben ez a kérdés rejlik: miért Jézus az egyetlen
   közvetítő az emberek és az Isten között? Jézus tanításából megtudjuk,
   hogy ő teljes közösségben van az Atyával és ebbe a közösségbe hívja
   tanítványait is. Az Atyával való tökéletes egységét jelzi, hogy
   szavaival az Atya mondanivalóját közli és cselekedeteivel az Atya
   szándékait hajtja végre.
   Ennek az Istenben lévő tökéletes egységnek a megértése természetesen
   nem könnyű számunkra, ahogyan az apostolok sem értették meg pontosan
   Mesterük szavait. Valami konkrétabbat, megtapasztalhatóbbat
   szeretnének. Ezért kéri Fülöp, hogy Jézus mutassa meg az Atyát. Jézus
   válasza továbbra is rejtélyes egy kissé: "Higgyétek el, hogy én az
   Atyában vagyok, és az Atya énbennem!" (Jn 14,10).
   Jézus azt állítja továbbá, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden
   emberé. Arra bátorít, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s
   gyermeki bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és
   irgalmas atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk
   arról, hogy Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani nekünk.
   Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással
   fordul felénk. Engedjük, hogy Jézus a mennyei Atyához vezessen minket!