2022. március 19. – Szombat, Szent József, a boldogságos Szűz Mária jegyese

Evangélium

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés

Szent Józsefet ünnepeljük a mai napon. Személyéről viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok. A Jézus gyermekségéről szóló részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít, hogy az igazzá válás biztos útján járjunk.
József engedelmeskedik az isteni üzenetnek, életét szolgálattá, áldozattá tette és a megtestesülés titkát szolgálta. Önmagát, egész életét, munkáját a Szent Családnak szentelte. A család szeretetére szóló hivatását a Messiás gyermek szolgálatába állította, akit atyai gondoskodással szeretett.
Az éjszakai álomból tehát nem csupán hitvese hivatását tudja meg, hanem a saját feladatát is. Nekünk is észre kell vennünk, meg kell hallanunk Isten szavát, amelyet hivatásunkkal kapcsolatban intéz hozzánk, s életünket ennek fényében kell alakítanunk. Boldogok vagyunk, ha egész életünkkel Jézus Krisztust, az Isten Fiát szolgáljuk! Odafigyelek-e Isten útmutatásaira? Képes vagyok-e emberi akaratom háttérbe szorítására és Isten szándékainak elfogadására?